Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
5. Az 1848. évi események
- 49 Varga József /V. Imre öregapja/ is szekéren vitte a horvátiakat majdnem Fehérvárig. Ott a nagy zűrzavarban ökrei elkeveredtek. Gyalog indult haza. Még sok katona jött. Ő a mezőn bujkált. Egy nagy bokor tökszár alá kellett rejtőznie, az mentette meg. Csákovits Józsi bácsi elődei elvitték az ökröket Ácsára a horvátok elől. De azok onnan is elvitték. Gazdájuk keresésükre indult. Elment Caikvárig. Talált .két jó ökröt. Befogta őket, és jött hazafelé. Siófok-Lepsény között megszólította egy galamboki ember, hogy adja oda az ökröket, mert azok az ő ökrei. Az ökrök hallgattak is az ember szavára. Hát odaadta őket./90/ A pákozdi csata után sok horvát_katona szivárgott erre visz- szafelé. A Tóközi bozót szélén két zamárdi ember dolgozott az irtásföldeken. A közeli nádasból két horvát katona lépett ki, fegyverük nem volt. Odamentek a zamárdiakhoz. Azok feldühödtek, fejszét fogtak és agyonverték őket. Pedig letérdelve, kezeiket tördelve könyörgött a két szerencsétlen ember. Egyikük azt mondta: "Jaj, ne Bozse! Ne Bozse! Van nekem otthon sok jerek, szép feleség!" De ők nem törődtek ezzel. Hevenyészve hamar elásták őket./91/ Később az _eg;yl.k ember mggbánta tetté fc. Naponként imádkozott, és térdelve tette meg az utat a háza udvarából telke végéig és -vissza, hogy leimádkozza vétkét. A végén már "fekete angyalokat" /ördögöket/ látott háza tetején táncolni. Nemsokára bele is halt bűntudatába./92/ Tatár Ká'lmáné.k telkén a harmincas években, földforgatás közben két csontvázat talál tak, sekélyen elföldelve. Igaz volt tehát a szájhagyomány a két horvát katona agyonveréséről. A napszámosok összeszedték a csontokat és arrább, mélyebb gödörben helyezték el azokat./93/ Az erdőben és a szőlőhegyeken is bujkáltak horvát katonák. Matyikó Pálról beszélik, hogy pincéjében aprítja a horvátokat, minden fejszecsapásra levág egyet. Behívta őket a pincébe, és mikor már az ajtóban voltak, fej bevágta őket./94/ Somogy megyei Levéltár
