Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
4. Gazdasági és társadalmi viszonyok a XVIII-XIX. században
33 kéznek. A jobbágyok lehetőleg sem pénzben, sem testükben ne büntettessenek! Az erdőben a gubacs, fakivágás, karó szedése tilos! A lakosság az Urbárium bevezetésekor földműveléssel, állat- tenyésztéssel, szőlőműveléssel, nádvágással és bozótok irtásával foglalkozott. Az Urbárium előtti időkről kihallgatták a lakosságot. Az előző vjszonyokról elmondták, hogy eddig a betelepítéskor írt /1741/ szerződés szerint szolgáltak. A község határa eléggé termékeny. Van szőlőhegyük és fél évig kocsmájuk. Erdejük tiltott makkoserdő, így a szántód! portára mennek, ott kapnak ingyen épületfát és tűzifát. Elegendő legelőjük van. A rétet nem kell trágyázni. A szántókat két nyomásban művelik. Sarját nem kaszálnak. Egy-egy jobbágynak 3-4 szekér szénát termő rétje van. A nedves területeken annyit kaszálhatnak, ameny- nyit bírnak. A robotot szerződés szerint végzik, kilencedet adnak. Mindnyájan szerződésesek és szabadköltözésese.k. Húsz év múlva, mikor II. József elrendelte az első országos népszámlálást, Zamárdiban 55 házban 63 család élt. Összesen 343 fő /1787/. A férfiak .közül 1 nemes, 2 polgár, 71 paraszt, 28 zsellér, 14 egyéb: árva, napszámos, nőtlen zsellér stb. A 12 éven aluliak száma 46 fő, a 13-17 éveseké 20 fő. A jobbágy férfiak és gyermekek száma mutatja, hogy elég népes családok éltek Zamárdiban. A népszámlálási összeírásokból arról is értesülünk, hogy a jobbágyok az Urbárium szerint élnek, 22 holdas szessziójukat két nyomásban művelik, a réteket egyszer kaszálják. A legelők elégségesek. Eájészást nem élveznek. Fát a nagykapoli erdőből hordanak. A nádasokat a jobbágyok bérlik. Szőleik az urasági szőlők szomszédságában vannak. A jobbágyok föld- és szőlőművelők, állattenyésztéssel és halászattal gondoskodnak élelmezésükről . A_ községről is olvashatunk pár mondatot. Az új apát 1784-ben plébánialakot építtetett. A pásztorház a falu közepén van, egy
