Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

4. Gazdasági és társadalmi viszonyok a XVIII-XIX. században

28 1942-ben Margittal Richárd. és a Fehér család mint a föld tu­lajdonosai kei^2sztet_ádJ^ fel a szentély helyén, emlékez­tetőül. A .kereszt rég elpusztult. Felújítására nem gondol senki. A templon helyén talált kettős tömegsír népes lakosságú falu­ra vall. Minden jel arra mutat, hogy a pusztulás mindjárt az el­ső török lerohanáskor történt, mikor a török, félve a kemény tél­től, erőszakos módon, mindenáron el akarta érni még a tél beáll­ta előtt a Balaton vonalát. A falunak csak pár háza maradhatott meg, de az állandó zakla­tások és csatározások miatt nem voltak biztonságban, ezért a kö­zeli falvakba települtek. Ezért nevezik az írások ebben az idő­ben a csökkenő lakosságú falut Kis-Zamárdnak, a Balaton melletti, tihanyi vár védelmében lévő falut pedig Nagy-Zamárdnak. Ismere­tes, hogy Balatonmelléky Zamárdnak a pusztulás előtt 8-10 évvel még 24 háza volt. 4- GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VISZONYOK A XVIII-XIX. SZÁZADBAN Az elpusztult falvak határát a földesurak "pusztabériet" for­májában hasznosították./51/ Kevés bérért adtak a szomszéd falu lakóinak szántónak való földet, rétet, legelőt. Zamárdi Balaton- menti legelőjét az endrédiek és tihanyiak használták. A Kőhegy néhány szőlőjét a kőröshegyi Széchenyi "Nagyságos úr" jobbágyai kapálgatták. A törökök kitakarodása után az apátok visszatértek Tihanyba. Grassó Villebald már 1719-ben birtokpöröket folytatott az apátsá­gi javak visszaszerzésének ügyében. Az elpusztult Szántód falu helyén állattartó majorságot hozott létre. A majorságban juhnyáj, ménes, rideg gulya és majorsági tehenészet volt. Az apát a domb­tetőn kis kápolnát is építtetett /1735/. Az apátsági birtokok központja ekkor Endréden volt./52/ Grassó apát az 1730-as évek közepén gondolt arra, hogy a la­katlan "Nagyzamárdi-pusztát" a környező és távolabbi megyékből

Next

/
Thumbnails
Contents