Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)

1. A település őstörténete és régészeti adatai

11

védték. A Balaton felől a meredeken leszakadó hegyoldal oltalmazta a várat, mely szinte bevehetetlen volt./11/ A legelőn látható halmok előkelő vagy vagyonosabb kelták sírjait jelölik.

Dél-Dunántúl legnagyobb kelta telepe Szálacskán volt, ahol igen gazdag leletanyag, raktári készlet, sőt egy pénzverő műhely .felszerelése is előkerült./12/

A kelták emlékét a földművelés vaseszközei, a szerszámok, a tökéletesített harci eszközök, a felvirágzó korongos edénykészí tés és a zsúfolásig felékszerezett női sírok /arany .kincsek/, valamint a földvárak romjai őrzik./13/

A római birodalom i.e. 12-ben az egész Dunántúlra kiterjesztette hatalmát. Főbb útvonaluk a köves Balaton-felvidéken vezetett Keszthely-Tapolca, Veszprém-Szé.kesf ehérváron át a főváros, Aquincum felé. Másik útjuk Pécs irányából Újdombóváron, Ságváron át vezetett Tác felé. A déli oldalon földútjuk volt, amely Balatonújlaktól Szólád-Balatonföldvár, Szántód, Zamárdin keresztül Ságvárra vezetett.

Ságvár a II. században katonai táborrá épült ki. Neve: Tric- ciana, hármas útelágazást jelentett. /Tác, Simontornya és a Rév felé.//14/ A faluban és határában sok római kori emlék található .

Szántód római őrhely volt, amely a zamárdi kis erődítménnyel együtt a vízen való átkelést biztositóttá./15/

1960-ban, a szamárdombi homokbánya megnyitásakor a gépek egy hosszú, mészkő boltozatú kemencét találtak, sok hamuval, cserép törmelékkel. Az Árpád-.kori négyes földhalomnál vörös volt a föld. Itt volt a kemence kürtője, emberderék vastagságú függőleges nyílás, a homokba vágva. Oldalát ujjnyi zöld üvegbevonat fedte, mely a nagy hő hatására a homok kvarcjából képződött.

A Múzeum képviselője azonban nem jött ki. így nem tudjuk, a kemence bronzkori tetemégető vagy kelta cserépégető, vagy római cipósütő műhely kemencéje volt-e.