Piller Dezső: Zamárdi krónika - Iskola és Levéltár 25. (Kaposvár, 1986)
1. A település őstörténete és régészeti adatai
9 A hamvasztáa szertartása, nem ismeretes. Valószínű, hogy a halottat a rokonság jajveszékelése közben máglyán égették el. A hamvasztásnál valami "égetőember" is közreműködhetett, aki a tüzet irányította, majd reggelre a hamvakat edénybe söpörte, a nagyobb csontmaradványokat bélyeg nagyságúakra összetörte, majd hamuval betakarta. A kijelölt időre jött a gyászoló tömeg, hozták az ajándék- edényeiket. Fekete csónakba szállva átvitték a hamvakat és a népet a közeli szigetre. A puha homokban már várta a hamvakat a frissen ásott sír. Beletették az urnát, az edényeket, az ajándékokat, majd betemették a sírt. A Kapcsolóháztól nyugatra több száz_méteren át húzódik a bronzkori temető, ahol valóságos cserénvárós van a föld alatt. Vajon milyen emberi sorsokat őriznek a 3500 éves sírok? A díszes, csipkeszerű edények? Milyen emberi tulajdonságokat fednek az évezredes sírok lapos kövei? A Feljárói dűlő és a Kútvölgyi dűlő nyugati, lankás oldalán vaskori népek telepedtek le. Ők már 2500 évvel ezelőtt házi kohóikban vasat olvasztottak. Kis méretű, földbe süllyesztett kemencéiket kiégetett és középen átfúrt "agyagkörtékből", "fúvókörtékből" építették fel. A ház népe az olvasztó .körül hason fekve, bodzafacsövön fújta a levegőt a miniatűr kohóba; a eser- fapanázsra és a vasércre. A nyers vasból aztán különféle eszközöket készítettek az ügyes kovácsok: ásót, kapát, lapátot, ekepapucsot, tűzpiszkáló vasat, fejszét, kardot, tűzcsiholót, egyebet. A fölösleges anyagot cserekereskedelem útján értékesítették. A galakhalmok két dűlőn át_követhetők a szántásokon. A leletek között előfordulnak salaktömbök, fúvókörték, lapos homokkő- darabok /öntőminta/, fokos és tűzcsiholó öntőmintája, pirosra égett nagyobb kavicsok /?/, réteges paladarabok /csiszolásra/, elejtett szarvasok fogsora, gerince, bordái, apró termetű kutya csontjai stb./7/