Andrássy Antal: Somogy megye felszabadítása 1944. december 1 - 1945. április 1. - Iskola és Levéltár 23. (Kaposvár, 1985)

B. Dokumentumok a megye felszabadításáról

- 24 A Sarohin vezette 57» hadsereg katonái 1944 decemberétől a következő év áprilisáig kemény harcokban, sokszor az ellenség többszörös túlerejét legyőzve, védték a felszabadított Somogy megye földjét, az itt lakók életét és biztonságát. Katonáinak, 1945 márciusának forró napjaiban, a legkeményebb ütközetekben helytálló hőseinek a Kaposvár felé törő német csapatokat kellett feltartóztatni,illetve azokat megsemmisíteni. Sarohin altábornagy valamennyi katonája 1945 márciusában,az eskü szellemében, szovjet emberhez méltóan küzdött. A harcokban alárendelt parancsnokaival együtt Sarohin a legveszélyesebb frontszakaszon mindig megjelent és ott személyesen intézkedett.

1945 márciusának három hete rendkívüli energiát, még nagyobb összpontosítást kívánt tőle és beosztottjaitól. Meleg emberi érzésre vallott, hogy Sarohin részt vett Szmisljajev őrmester, a Szovjetunió Hőse temetésén Kiskorpádon. A díszsortűz eldördü- lésekor nem szégyellte könnyeit. Nagy Ferenc tolmácsnak meghagyta : "Őrizzétek az emléküket, mert ők a legdrágábbat áldozták értetek!"

Sarohin bátorságáról, parancsnoki és kommunista emberi magatartásáról valamennyi beosztottja nagy elismeréssel beszélt.

Elöljáró parancsnokai hadművészeti tehetségnek tartották, aki kis veszteségek árán a legnagyobb eredményeket érte el. A folyami átkelés, a tűzvezetés és szervezés egyik mesterének számított a szovjet tábornokok között.

Sarohin március 26-28-a között átcsoportosította hadseregét Nagykanizsa, a zalai olajvidék, illetve Ausztria irányába. Április 1-én az utolsó somogyi község is felszabadult. Sarohin altábornagynak és katonáinak Ausztriában - Graznál, illetve Lansbergnél - 1945. május 12-én ért véget a háború, amikor a 8. angol hadsereg 38. ír dandárjával találkoztak, miközben mintegy 400 osztrák helységet szabadítottak fel, 1945. április 19- én vezérezredessé léptették elő.

A háború befejezése után Mihail Nyikolajevics Sarohin rövidesen visszatért a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökségére, majd nyugdíjasként 1974-ig emlékiratain dolgozott. Egyik munkája, melyet Petrusinnal közösen írt, Út a Balatonhoz cím-