Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)
Előszó
- 4 Előszó Mindazoknak a tanároknak és diákoknak ajánljuk jelen kiadványunkat, akik a korántsem könnyű feladatot: a szerkesztést és a cikkek írását vállalják. Ez a szellemi munka nemcsak az önművelésnek legmagasabb fokát jelenti, de etikai magatartást is ad, fejleszti a felelősségtudatot, a közösségben való gondolkodást; művelői érezhetik az alkotás örömét. Nemcsak a cikkek szerzői lesznek nyitóttabbak és őszintébbek, hanem a nagyobb közösség,, a tanulóifjúság és a tanári kar is. A diákújság az iskolai demokráciának egyik legfontosabb fóruma, amelyet nem lehet helyettesíteni gyűlésekkel és unalomba fulladó értekezletekkel. Itt tanulhatják meg az írás művészetét és az igazmondás örömét azok, akik később jelentős költőkké, írókká és közéleti személyiségekké válhatnak. A diákújságokat nem lehet kuriozitásnak és hobbinak tekinteni, mivel azok nemcsak tükörképei az iskolák oktató-nevelő munkájának, hanem alkotó módon továbbfejlesztik azt. Az önismeret fontosságát hangsúlyozva bemutatják önmagukat, a tanáraikat, a példaképeket és a szülőföldet teljességében. Az egyén a szűkebb iskolai közösségen keresztül megismeri a szülőföld szépeségeit és gondjait, kitekint az országra, fogékonyabb lesz más népek örömére és szenvedéseire. A diákújságírás szerkesztőiről és a cikkek szerzőiről méltán elmondhatjuk, hogy tanulva tanítanak, a költő szavával élve "nem középiskolás fokon". Ehhez a munkához kívánjuk, hogy továbbra is ápolják a hagyományokat, és a maguk eszközeivel ők is teremtsék meg a népek közötti barátságot. A szerkesztő
