Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)
4. A jövő feladatai
- 36 4. A .jövő feladatai Néhány javaslatunk a diáklapok szerkesztésének és kiadásának kérdéseihez: A diáklapok is a viszonyok és a lehetőségek foglyai. Személyhez kötöttek ezek az újságok; az egy-két évfolyamot megért, aztán megszűnt lapok mögött a szerkesztő-tanárok belefáradása mutatható ki. Több segítséget kívánnak a vállalkozó kedvű, gyakran áldozatos munkát végző'tanárok. Ennek egyik módja a központilag irányított vagy legalább támogatott kapcsolatfelvétel az egyes iskolák, diákszerkesztőségek között, a másik az iskolán belüli lehetőségek kiszélesítése. A pedagógiai sajtó használja fel a KISZ segítségét is. A diáknapokra vagy egyéb rendezvényekre vigyenek iskolaújságokat magukkal az egyes küldöttségek. A megyéken belül a magyar munka- közösségekben dolgozó tanárok és a szakfelügyelet is segíthetne ebben. Az OPKM megszervezhetné a központi nyilvántartást, kezdeményezhetne kapcsolatfelvételeket. Ajánlatos lenne központilag az Unesco-bizottság részéről is támogatni az asszociált iskolák diáklapjainak cseréjét, s lehetőséget találni arra, hogy a szocialista és a nyugat-európai országok diáksajtójával is összevessük a hazai lapokat. 10 évente szükséges lenne repertóriumok megjelentetése. /A VOLUNTAS-é e- gyütt van, és sokszorosításra vár./ A diáklapok színvonal-ingadozásának kiküszöbölésére jó módszer a folyamatos szerkesztői utánpótlás nevelése. A negyedikesek érettségire, felvételi vizsgákra készülnek, ne rájuk, hanem a harmadikosokra építsük a minőséget, a másodikosokra a mennyiséget. A fontos az, hogy a tanuló érezze: képes intézni a saját dolgát. A munkára vállalkozó emberek igénylik a visszhangot. A bírálatra azonban ügyelnünk kell, mert a felületes vagy primitív kritika, az írást pozitív és negatív jelekkel osztályozó szemlélet esetleg egy életre visszahúzza az éppen kinyílni vágyó személyiséget. E sorok írója ismeri azt a gyakorlatot, amikor egy-egy szám ismeretében évfolyamokat bírál meg a tekintélyes újságíró, a politikai munkatárs vagy éppen a tanár mint kritikus.
