Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)
2. A mai diáklapok
17 nek vélt írásokat olvashatunk« Az adott percek feladatait viszonylag jól tükrözik ezek» /Kételkedni is akkor kezdünk, amikor nyolcadszor olvassuk ugyanazokat a KISZ-alapszervi munkaterveket»/ Persze legtöbbször a jól megoldott múltbeli feladatokat látjuk* Egy adott állapotról feltétlenül képet adnak ezek az újságok, de ez a szerkesztési gyakorlat már a kéthetes megjelenést is nehezen viseli el: a napi feladatok, a versenyekre mozgósító felhívások néhány nap "csúszás” után már időszerűtlenné válnak. Meggondolandónak látszik az is, hogy vajon nevelőmunkánkat segítik-e ezek a hurrá-optimizmussal megírt, többnyire az agitációs, a propaganda- munka alsó színvonalán mozgó felhívások, Jó-e, ha az oktatás kérdéseiről olyan cikkeket olvasunk, melyek bár jóindulatúan, de régen túlhaladott és lezárt kérdésekről szólnak? Jó-e, ha a tanárok problémái /túlterhelés, óraszámcsökkentés stb»/ olvashatók diákújságban? Az esetek többségében nemmel válaszolunk. A diáklapszerkesztés több hobbinál, több a szabad, idő értelmes eltöltésénél is. Alkotásra, felelős gondolkodásra és állásfoglalásra, közéletiségre eredményesen nevelni csak nagyon igényes szerkesz- tőmunkával lehet. Marx gondolata: "A sajtó egy adott közösség lelkiismerete" - a mi gyakorlatunkban azt jelenti, hogy nem elégedhetünk meg - még ha kényelmesebbnek tűnik is - a valódi puszta kimondásával, lemondva az igazság kereséséről. Az események regisztrálása fontos, az iskola belső életének puszta eseményei azonban nem tölthetik ki egy értelmes mai fiatal életét. Oktatási eszményünkben már régen az első helyen áll a problémakereső fiatal típusa. Kizárólag szakóráinkon nem nevelhetünk felelősen gondolkodó s amellett alkotni is akaró fiatalokat. A rádióban, a televízióban, a színházban, moziban látottak és hallottak, gondolatébresztő előadások, izgalmas könyvek megbeszélésére, átgondolására kell fórumot teremteni. A propagandagyakorlat, a vitakörre mozgósító felhívások fontosak, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a korszerű nevelőmunka /az ifjúsági szervezet nevelőmunkáját is ideszámítva!/ nem elégedhet meg az ilyen rövidtávú tervezéssel, még akkor sem, ha ez a kényelmesebb, a prob- lémátlanság miatt a többségnek tetsző megoldás, Több újságban figyelhettük meg, hogy a frisseséget, az elevenséget a személyes hangú, sőt személyeskedő írások adják. Sportról vagy versmondásról is volt szó, s ezek voltak az üdébb írások. Mosolyt keltő, de tulajdonképpen szomorú is, ha egy negyedévenként vagy még
