Szijártó István: Diákújságírás Somogyban. Voluntas: 1919; új évfolyamok: 1969-1980 - Iskola és Levéltár 22. (Kaposvár, 1985)

2. A mai diáklapok

- 14 lyó eddigi munkát - nemcsak regisztrálja, hanem egyken védetté is nyilvánítsa a már patinásnak tekinthető, több évfolyamokat megért lapokat. Továbbra is a formai kérdéseknél maradva, az előállításról, sokszorosításról néhány gondolat. A vizsgált diákújságok egy részét nyomdai úton állítják elő, igényes, szép kiállításban, más részét rotaprint, xerox sokszorosító eljárásokkal, sokat egyszerű stencilezéssel. /Ez utóbbiak néha egy nyomdában készült borítót kapnak./ A jövő: feltétlenül az igényesebb, esztétikus lapok megjelentetését kell szorgalmaznunk.

A szívópapírokra nyomott, jórészt olvashatatlan diáklap csak egy szükséghelyzet, átmeneti állapot jelölése. Ügyelni kell ugyanakkor arra is - ezt az ésszerű takarékosság is megkívánja -, hogy ne a luxuskivitellel tüntessünk. /Több színnyomás, extra papírok - inkább emléknek, mint olvasásra!/ Általánosan ajánlható megoldásnak a jó minőségű, sok helyen és viszonylag rövidebb idő alatt előállítható sokszorosítások tűnnek. Olcsóbbak, mint a nyomdai előállítás: tördelés, szedés, nyomás. Látnunk kell ugyanakkor, hogy amennyiben a szerkesztők célul tűzik ki a nyomdai előállítás technikájának megismerését, a nyomdászok munkájának bemutatását;, ha jártasságot szereznek a kézirat nyomdai előkészítésében, esetleg többen megtanulnak tördelni - mindezek sokkalta nagyobb nyereséget jelentenek a kreativitásra, alkotó gondolkodásra és közvetlenül munkára nevelésben, mint ameny- nyit a számonkénti néhányszáz forintos megtakarítás jelentene. Közvetlenül az előállítás kérdéséhez kapcsolódnak a költségek is. Helyesnek látszik, ha a kiadó /az iskolai KISZ-szervezet, vagy az iskola állami költségvetése/ betervezi az évfolyam előállításának sokszorosítási költségeit, a számlákat kiegyenlíti - a diákszerkesztők pedig az eladott példányok árát befizetik az iskola csekkszámlájára. Szinte minden időszakos sajtótermék ráfizetéses. Nem szabad hagyni, hogy az önköltség, illetve nyereség reményében 5-6 forintos áron árusítsák ezeket a lapokat. Általános ugyanis az a tapasztalat, hogy ahol ilyen árat állapítanak meg egy 4-6 oldalas újságért, ott csak kevesen lesznek önkéntes olvasó-vásárlói a kannak.

Igen jó megoldásokkal találkoztunk a forma vizsgálatakor. Az A/5 vagy B/5 formátumú, szép kiállítású 3-4 íves könyvektől /8- 10 íves is előfordul!/ a pusztán két lapos nyomtatványig láttunk