Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Zselickislak - Zselickisfalud
- 83 az 1237-1240-es években készült összeírásában. Az 1230-1270-es években a királyi kanászok, 1268-ban királynéi szolgálmányosok laktak itt. 1400-ban a Szentmártoni Apátság itteni birtokainak határait újból megállapították. 1403-ban Marchadoch' alakban fordul elő, s ekkor Kaposújvárhoz tartozott. 1550-ben Dersffy Farkas, 1598-99-ben Alya Kristóf volt a földesura. 1660-ban Imrefy Farkasné birtoka. 1726-ban már puszta, és a herceg Eszterházy- féle hit bizományihoz tartozik. Márcadó mellett feküdt Enyezd /Enizd, Enezd/, mely 1346-ban a Győr nembeli Dersffyak birtoka. 1489-ben Szerdahelyi Istváné. Kisfaludról az 1695» évi kaposvári kamarai kerületi tiszttartó összeírásában olvashatunk, amelyben 10 jobbágycsaládját írják össze. A falu lakói használják az elhagyott Berek területét is. I715. évi országos összeírás alkalmával 10 háztartását, 1720-ban pedig 14 háztartását írták össze, amikor is a falu gróf Esterházy Józsefé volt. A község a török hódoltságot 350-400 lakossal vészelte át, s ez a szám a II. József kori népszámlálás idejére 764 főre növekedett. 1726-tól a herceg Eszterházy-féle hitbizomárjy é. 1848 forradalma a községben 52 jobbágyháztartást, 1 zsellérháztartást, valamint 2 házatlanzsellér-háztartást szabadított fel. A felszabadított jobbágytelkek száma: 27 1/4, a zsellértelek száma: 1. Az úrbéri birtokrendezés 1860-ban egyezség alapján történt. A kisfaludi körjegyzőség székhelyét 1877-ben Szennára helyezték át, majd 1888-1889-ben a körjegyzőség székhelye ideiglenesen újból Kisfalud volt. A falu 1909-ben kapta a Zse- lickisfalud nevet. 1925-ben a község területének nagysága: 4532 kát. hold, lakóinak száma: 662 fő. Művelési ágak szerinti megoszlása: 1373 kát. hold szántó, 253 kát. hold rét, 51 kát. hold szőlő, 306 kát. hold legelő, 130 kát. hold terméketlen terület. A községben 124 ház volt, s ekkor a faluhoz tartozott Kardosfa-puszta is. A faluban egy római katolikus és egy református elemi népiskola működött egy-egy tanítóval, egy-egy tanteremben. Ezenkívül Márcadó-pusztán egy uradalmi iskola is volt. Képességszámok: 1850: 803, 1870: 869, 1910: 773, 1941: 650 fő. A községet 1944» december 2-án szabadították fel a szovjet csapatok.
