Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Nagybajom
54 NAGYBAJOM Első okleveles említése Boy on alakban 1297-ben történt. 1357 ben Boyun alakban fordul elő. Az 1332-37« évi pápai tizedjegy- zékben mint egyházashely szerepel. A középkorban összesen 15 földesúr osztozott a birtoklásában. A mai község területén számos olyan helység létezett, amelyek a középkorban maguk is önálló falvak voltak. Nevüket ma már egy-egy dűlő vagy puszta neve őrzi. Ezek a helységek: Felsőkak, amely 1423-ban a Bő-nemzet séghez tartozó családok birtokában volt. Homokpuszta az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben mint plébániával bíró helység szerepel. Koroknya-puszta eredetileg szintén a Bő-nemzetség birtoka volt. A vára már 1510-ben állt, melyet 1555-ben Tujgon budai ba sa foglalt el. Ekkor pusztulhatott el a jobbágyfalu is, amelynek a létezését egy 1543-as feljegyzés még bizonyítja. Nagyba- logd-puszta eredetileg a Guth-Keled-nemzetség birtoka volt. Lók-puszta már az 1332-37* évi pápai tizedjegyzékben szerepel. Lencsen-puszta Nencsány falu néven szerepel az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben, s a Győr-nemzetség ősi birtoka. A hajdani Csikota község helye és a templomának romjai még ma is megtalál hatók. A török utáni időkben is nagy községnek számított, lakói nak a számát 1300-1500 főre becsülhetjük. Az 1720-ban összeírt 62 adózó családból 60 család zsellér, kettő pedig urasági alkal mázott volt. Az elhagyott jobbágyföldeket az adózók és földesúr egyaránt használta. A homokos talajon háromnyomásos gazdálkodást folytattak. A faluban működő öt malom mindegyikét bérbe adták abban az időben. A II. József kori népszámlálás idején 2371 lakosa volt, a 19. század derekán 3268, 1870-ben 4309 fő. Az 1910-es népszámlálás alkalmával 5034 lakosát írták össze, 1932-ben 5411-en éltek a falu 1144 házában. Az 1767. évi úrbérrendezés idején 85 jobbágy családfő és 52 zsellér családfő élt a községben. A használatukban lévő föld 32 egész kétnyolcad jobbágyteleknek felelt meg. A jobbágyfelszabadítás idején l6l jobbágy és 31 zsellér kapott összesen 104 égés hatnyolcad teleknek megfelelő földet. A birtokrendezés 1846-ban per útján történt.
