Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)

Kaposfüred

- 35 A török kiűzése után 12 jobbágygazdát írtak össze a helységben, az 1720-as években pedig 600-700 főre becsülhetjük a lakéiI

nak a számát, amikor 27 adózó család élt itt. Szomajom községben 53O katasztrális holdnak megfelelői szántójuk volt, amihez Kaposfő-pusztán szántót, a bárdi szőlőhegyen szőlőt műveltek.

A helyben telepített szőlőjükről az összeírás évében szüreteltek először, mivel csupán ezt megelőzően négy évvel telepítették. Legelőjük mellé is használtak bérlőidet Pócstelek-pusztán. Három malom működött ekkor a helységben. A II. József kori nép- számlálás 738 főt említ, a 19. század derekán 1409 lakosa volt, s az 1870-es népszámlálás idején 1409 fő 216 házban lakott. Az 1910. évi népszámlálás idején 1738-an lakták, 1920-ban 1759, az 1930-as népszámláláskor 1869 fő.

1773-ban már tanítójáról is tudunk.

Az úrbéri birtokrendezések 1848-ban peres úton indultak a községben, s 1858-ban végre egyezség jött létre a volt jobbágyok és a földesuraik között, amikor is 72 jobbágy teleknek megfelelő földterületet különítettek el a földesúri birtokoktól,

1932-ben 4741 katasztrális hold volt a határ kiterjedése, melyből az Eszterházyak birtokában 1083 hold volt. Az összes területből 3278 holdat foglalt el a szántó, 25 hold volt a rét, 310 hold a legelő, 300 hold az erdő, 159 hold a szőlő. Közel egy tucat iparágban jelentős számú iparos dolgozott ekkor a községben. Gyógyszertára volt és működött az "Első Szomajomi Olvasókör". Egy katolikus és egy református elemi iskolája volt.

Az 1940-es években közigazgatási besorolása szerint kisközség volt, körjegyzőséggel, postahivatallal, távbeszélő-állomással, vasúti- és autóbuszmegálló hellyel.

1944, december 3-án szabadították fel a szovjet csapatok.

KAPOSFÜRED

Az első okleveles említését az 1332-37-es pápai tizedjegyzék- ben találjuk, amikor már egyházashely volt. A Károlyi család oklevéltárában található, 1390-es keltezésű oklevélben Fired alakban fordul elő, A középkorban a következő főbb birtokosai ismertek: az Enyingi Török család, Szörényi János, a Bakács család, a Csoknyay család és Rosty László,