Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)

Kaposfő

- 34 a község folyamatos fejlődésére utal: a 19. század derekán a létszám 1709, az 1870-es népszámláláskor 1832 főt és 294 házat írtak össze. Az 1910-es népszámlálás idején 2063, 1932-ben pedig már 2665 fő a lakóinak a száma.

1770-ben már tanítójáról is tudnak a források,

A 19. században a Somssich, a Mérey, a Márffy, a Vasdényey és Dersfi családok voltak a legfőbb birtokosai, A községhez tartozik néhány volt puszta is, amelyeket már a középkori oklevelek is megemlítenek. Ezek: Hodos-puszta /1443-46 - Hodosfew/, Kör- mend-puszta /16. adólajstrom/, Somogyszentimre-puszta /1397 - Szentimre falu/.

Már a középkorban volt egyháza is, melyet a török idők után 1788-ban szerveztek újjá.

Az úrbéri birtokrendezések még 1840 körül megkezdődtek, a végrehajtásra 1860-ban került sor.

1925-ben gazdakör, iparoskor és dalos egylet működött a községben, műkedvelő és mozielőadásokat tartottak, könyvtárral rendelkezett, ipartestülete volt. Két gőzmalom is működött a helységben, és a gőztéglagyára 30-40 munkást foglalkoztatott.

Az 1940-es évek végén nagyközség volt; körjegyzőséggel, önálló csendőrőrssel rendelkezett. Postája, távbeszélő- és távírdahivatala volt. Vasútállomás és autóbuszmegállóhely segítette a közlekedést.

A szovjet csapatok 1944. december 6-án szabadították fel.

K A P 0 S P Ő

A község neve 1942-ig Szomajom volt, Szomajom eredetileg királyi várbirtok volt. Egy 1275-ös oklevél szerint a somogyi várjobbágyok lakták. 1364-ben Zornaym alakban fordul elő. Középkori birtokosai között megemlíthetjük a Mérey, a Perneszi, a Kalacsa, az Ozorai családokat. 1715-től herceg Eszterházy birtok. Itt épült a középkorban az a monostor, amelyet 1252 körül alapítottak. A monostor főnöke kivételesen a prépost címet viselte. A községhez tartozó Póstelek a középkorban falu volt, s 1483-ban Poosthelek, 1485-ben Posthelek alakban fordul elő.