Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)

Juta

32

reskedő, cipész, hentes és mészáros, kerékgyártó, kocsmáros,

3 kovács és két kőműves dolgozott a faluban. Az 1940-es években Jákó kisközségnek posta- és távbeszélő-állomása és vasútállomása volt.

A 3« Ukrán Front 57« hadseregei 1944« december 6-án szabadították fel.

A községben anyakönyvezték Tóth Lajos születését, aki az 1919« március 10-én megyénkben megalakult három tagú direktórium egyik tagja volt. Nyomdászként dolgozott ekkor, és a Szociáldemokrata Párt kaposvári szervezetének volt az elnöke. 1919« szeptember 17-én mártírhalált halt, nevét ma iskola és utca őrzi.

JUTA

1284-ben még csak pusztaként szerepel, de az 1332-37« évi pápai tizedjegyzék már a plébániáját is számon tartja. A középkorban a Marczali, a Zákányi, a Wárday, a Horváth, a Donáth és a Zalay családnak volt itt birtoka. A török kiűzése után 9 háztartását írták össze. 1715-ben került a gróf Batthyány család birtokába, birtokaikat azonban 1849-ben, a szabadságharc leverése után a kincstár lefoglalta, majd a Márffy és Pergen családok kezére került.

1720-ban 400-450 lakosa lehetett. A megyei összeírásban 18 adózó család szerepel. Jó földje agyagos, nehezen művelhető volt. Szőlőjükben csupán rossz minőségű bort tudtak termelni, melyet az akkor szokásos átlagáron /70 dénár/ alul, 30-40 dénárért sem tudtak eladni, így maguk fogyasztották el. A II. József kori összeírás 436 főt vett számba a községben, a 19« század derekán 689 lakosát jegyezte fel a császári számlálóbiztos. Az 1870-es népszámlálás idején 64 házban 809-en laktak, tíz évvel később viszont csaknem még egyszer annyi házat számoltak meg, alig változó népességszám /959 fő/ mellett. 1910-ben a nép számlálás adatai szerint 981 lakója volt, 1925-ben 179 ház 338 helyiségében 888 fő élt, 1932-ben 190 házat és 949 lakost számoltak össze.

1773-ban már tanítója volt, római katolikus templomát 1782- ben építették, barokk stílusban.