Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Ecseny
17 tozott hozzá. Három asztalos, egy bádogos, három bognár, egy borbély, öt cipész, három kovács, két kőműves, egy férfi- és három női szabó, két géplakatos, három hentes és mészáros, két kádár dolgozott a faluban. Hat fűszer- és vegyeskereskedés, valamint kocsma és malom működött. A kisközség körjegyzőséggel, postával, távíróval és telefonnal rendelkezett. Ekkor még a nagyatádi járáshoz tartozott. 1944« december 6-án szabadult fel, E C S E N Y Először Athachim alakban fordul elő, III. Béla király által a székesfehérvári János lovagok számára kiadott megerősítő oklevélben, s itt pusztaként szerepel. Az 1193-as első említése után legközelebb csak az 1332-37« évi pápai tizedjegyzékből tudunk róla. 1357-ben Echen, 1470-ben Echyn alakban fordul elő, és a 15. század folyamán még a János lovagok birtokában volt. A középkori tulajdonosai között megemlíthetjük a Kéri, az Erne- szi és a Wárday családokat. A hagyomány szerint a török kiűzése után a pusztát Würtenberg környéki lakosokkal telepítették be, akik a földbirtokos kívánsága szerint szőlővel telepítették be a nekik juttatott földeket, és ezek után borral adóztak, A szabadságharc leverése után készült császári felmérés az 1850-es években a falunak 1101 lakosáról tesz említést; az 1870- ben készült népszámlálás alkalmával 1035 lakosát és 172 házát írták össze, 1910-ben 1005 fő volt a lélekszáma, a 30-as években pedig IO60 lakosa 216 házban élt. A jobbágyfelszabadítás mindössze 131 zsellért érintett, az 1860-ban végrehajtott úrbéri birtokrendezés idején jobbágyföl- dekről nem tudnak a források. A községnek ekkor Tallián Pál volt a legnagyobb birtokosa. Az 1910-es években egymástól távol épült házakból álló pusztaszerű település volt. 1932-ben 2289 katasztrális hold volt a határ területe, ebből szántó 1917 hold, rét 134 hold, legelő 10 hold, erdő 43 hold és
