Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Büssü
12 Az úrbéri birtokrendezések 1859-1860-ban folytak» Ekkor 11 egész, kétnyolcad jobbágytelek, valamint 28 zsellérteiek került a volt jobbágyok birtokába. A község 1925. évi közigazgatási lapján feljegyezték, hogy lakosainak a száma 892, amelyből 392 fő magyar, és 500 fő német« Ezzel függ össze, hogy jelentékeny számú iparosa között 4 facipőkészítőt is találunk. Működött a községben egy gőztéglagyár és egy gőzmalom is. A Horthy-korszak közigazgatási besorolása szerint kisközségnek számított. A megyeszékhellyel egy időben, 1944» december 2-án szabadították fel a szovjet hadsereg egységei. BDSSÜ A község határában talált kőtáblák, kőbalta és egyéb eszközök tanúsága szerint már az őskorban lakott hely volt. Rézkori, bronzkori és kora vaskori leleteket találtak itt. Figyelemre méltók a római korból származó temetőmaradványok és egy feltehetően római kori villa maradványai a község határában. Bese vagy Bösö alakban fordul elő első ízben egy 1275-ből származó oklevélben. 1362-ben Beuseu, 1408-ban Besew alakban említik a források. A községhez tartozó Béc-pusztáról azt tartja a hagyomány, hogy az 1514-es Dózsa-féle parasztháború utolsó csatája a tőle északra fekvő fennsíkon zajlott le, s ekkor a falu is elpusztult, lakói az erdőkbe menekültek. A középkorban a Nagy, a Zolthay, a Zámbó, az Alya és a Pia- kovich család birtokában volt a község. A török utáni időkben legfőbb birtokosai a Gyulai Gaál család tagjai voltak. A falunak a török kiűzése után 150-200 lakosa lehetett. Az 1720-as megyei összeírásban 6 adózó családdal szerepel. Két nyomással művelt földjeiken csupán a saját megélhetésükhöz elegendő termést tudtak betakarítani. A határhoz tágas legelő s jó minőségű szénát adó rét is tartozott. Az 1784-85-ös népszámlálás alkalmával 657 lakosát írták össze, a 19. század közepén
