Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)

Baté

- 9 Lázok, Szend, Magányos, Bárdibükk, Péterkő, Felsőzsippó, Alsó- zsippó, Középgyóta, Kopaszhegy és Vota puszták, Újzsippó, Olajhegy, Bárdihegy, Szendihegy, Öregzsippó, Fürtöshegy, Csonkakő és Kishegy szőlőhegyek. Területe 5063 katasztrális hold volt, melyből a szántó 3289, a rét 460, a legelő 423, az erdő 513, a szőlő 124 holdat foglalt el.

Vasútállomása Bárdibükknek és Lipótfának volt, postája, távírdája és telefonja pedig Bárdibükknek.

A szovjet csapatok 1944. december 3-án szabadították fel a községet.

BATÉ

Az első okleveles említése 1373-75-ben Batej, majd 1441-ben Bathe alakban említik az oklevelek. A község határában Néró korabeli aranyérem került elő, a Templomdombon pedig középkori /16-17. századi/ településmaradványokat találtak.

A 16. században a Hosszútéthi család és Dersfi Farkas volt a birtokosa, a 18. századtól pedig a Gyulai Gaál család. A községben ma is látható kastélyt Gyulai Gaál Kristóf, az akkori alispán építtette a 18. század végén. Mai klasszicista alakját 1820 körül kapta.

A török kiűzése után mindössze öt háztartást találunk a községben, az 1720-as években 150-200 lakosa lehetett. Az ekkori megyei összeírás szerint 7 adózó család élt a községben, s a bíró nincstelen zsellér volt. A szántóföldek agyagos, nehezen művelhető talajon feküdtek, a községhez tartozó szőlők Cseréd- pusztán voltak. Csekély hozamú malma is volt. A II. József-kori népszámláláskor 331 lakosát írták össze.

A 19. század derekán 480 fő lakta, de az 1870-es népszámlálás idején már 614 fő volt a népesség száma, ami 1910-ig 663 főre emelkedett, 1925-ben pedig 631 főt jegyeztek fel, 1741-ben római katolikus templomot emeltek a községben, de továbbra is a taszári parókiához tartozott. A falunak 1773-ban római katolikus tanítója volt.

A jobbágyfelszabadítást megelőzően, 1839-ben kezdődtek meg az úrbéri birtokrendezések, de a végrehajtásra már, az új törvé-