Pedagógus arcképcsarnok Somogyban 1. - Iskola és Levéltár 20. (Kaposvár, 1984)
5. Kálmán András: Pethes János
48 Az érzetek működése és az érzetek című fejezetben az érzékszervek fejlődésének sorrendiségét vizsgálja, az eddigi kutatások alapján. Lényegesnek tartja a beszéd és a hallás fejlődését. Meghatározza a kisdedóvók és a népiskolák teendőit. A kisdedóvók feladata: a/ fektessenek súlyt a hallási érzék fejlesztésére; b/ szoktassák a gyermeket a természetes beszédre; c/ a tanulandó dalocskáknál a hang terjedelmére figyeljenek. A népiskolák figyeljék meg: a/ nem szenved-e a gyerek fülbajban? b/ képes-e utánéneklésre? c/ milyen a hanghordozása? d/ dadog-e a gyermek? A hallási érzék fejlesztése külön feladata a tanítónak. A gyermeki nyelv fejlődésének két szakaszát különbözteti meg: a/ jelnyelv; b/ hangnyelv. A jelnyelvhez tartoznak az érzelmek és indulatok, a fogalmi tartalmat kifejező mozgások, az írott jelekkel való kifejezések. A hangnyelv fejlődését/a tagolatlan értelem nélküli hangok/ a tagolt, de kimondásra értelmetlen hangok, a tagolatlan, de olyan hangok, melyek értelmét tudjuk, a tagolt, értelemmel bíró hangok, a beszéd fázisain át mutatja be. A gyermek dadogását a környezeti tényezőkre vezeti vissza. Gyermeklélektanának szerves részét alkotja a mai értelemben használt formális logikai terminológiák elemzése. Könyvének utolsó fejezetében a gyermeki félelem alapjait, a társas érzelmeket, valamint az értelmi érzelmeket veszi vizsgálat alá. Könyvének jelentőségét növeli, hogy azok közé tartozik hazánkban, akik szükségesnek tartották a gyermek fejlődésének vizsgálatát a nevelés szempontjából. Előtte 1868-ban Nagy Már- ton: A gyermek fokozatos fejlődése és Donner Lajos: A gyermek értelmi fejlődése című könyve jelent meg 1898-ban.'' A vizsgálatok végzésével a külföldi tapasztalatok hazai megszervezője is. Sokoldalúságát bizonyítja egyik műve: Vezérkönyv a számtan tanításához tanítók és tanító-növendékek számára, mely Nagykanizsán jelent meg 1901-ben. A könyvet a vallás- és közoktatási magyar királyi miniszter 1901, évi 2218. számú rendeletével a tanít<5- és tanítóképző intézeti növendékeknek segédkönyvként, míg a tanítóknak vezérkönyvként engedélyezte«^ Megírásában az a cél vezette, hogy a gondolkodásra nevelés minden tanítónak fontos fel
