Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)
Nagyatádi járás - Somogyszob
83 a községben. 1870-ben Csicsón 42 házban 439 fő lakott, és ekkor a marcali járáshoz tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 748 fő, 1941-ben pedig 720 fő lakott a községben. A község a csurgói járáshoz tartozott. Az 1872-es közigazgatási beosztáskor a csurgói járásban az iharosberényi körjegyzőséghez tartozott. 1907-től Csicsó neve Somogycsicsó lett. 1925-ben a község területe 2449 kat.h., ebből szántó 1624 kát, h., a rét pedig 263 kat.h. A legnagyobb földbirtokkal báró In- key Pál rendelkezett, 2027 kat.h, volt a tulajdonában. A községben 1 kát.holdnál kisebb szántóföld nélküli gazdaság 4j ugyanakkora, de szántófölddel 59 rendelkezett, míg az 1-5 kát.holdas gazdaságok száma pedig 101 volt.’ 1932-ben a községben 5 iparosmester és 2 kereskedő volt. A község 1945. április 1-én szabadult fel. S0M0GYSZ0B Eredetileg az Árpádok korában a királynéi Següsd vármegyéhez tartozott. 1295-ben László comesnek adományozták. Az 1332-37«évi tizedjegyzékben szerepel, 1331-ben Zoob, 1366-ban Poss, Zob alakban fordul elő, 1437-ben említik a plébániáját, 1484-ben Szobi Péter fia, Mihály Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és Ge- rebeni Lászlónak zálogosította el, 1550-ben Várday Zsigmond volt a földesura,1562-63-ban, 1586-88-ban a harcokban kitűnt török katonák a hűbérbirtokosai. Az 1626-27« évi adólajstrom szerint az esztergomi káptalan volt a földesura, 1660-ban szintén azok birtokában van. 1715-ben gróf Madasdy Tamás birtoka. 1726-ban az esztergomi főkáptalan volt a birtokosa. A helység lakói a hódoltság végén evangélikusok és reformátusok voltak. A kuruc szabadságharc idején a császári zsoldban álló rác egységek elpusztították a falut. A lakosok ismét az erdőkbe, mocsarakba menekültek, mint hajdan a törökök egy-egy pusztításakor.A reformátusoknak itt prédikátoruk és iskolamesterük volt. A templomot közösen használták. A templom sárral tapasztott, szalmával fedett volt. Ezt 1744-ben a vármegye bezárta, és 1747-ben a katolikusoknak adta. 1774-ben 243 református, 139 evangélikus és 79 katolikus élt a községben.
