Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)
Barcsi járás - Drávagárdony
telekkel rendelkeztek. A megszűnt robot gyalognapokban 10 395 volt, a pénzszolgáltatás pedig 102 ezüst Ft. Fényes Elek leírása - a XIX, sz. közepén - szerint 1300 református, 60 katolikus és 20 zsidó lakosa volt. Az 1850. évi megyei összeírás pedig Darány, Aranyos, Rigócz-puszta lakosságát 1469 főben jelölte meg. Az úrbérrendezés idején a gr. Széchenyi család volt a falu földesura. A rendezés 1859-ben peres úton történt, és 1863-ban hajtották végre, Az 1870, évi népszámlálás 1698 főről és 221 házról tett említést, A századelő első évtizedében - 1910-ben - a lakosság létszáma 1439 fő volt. 1925-ben a falunak 1345 lakosa volt. A község területe 5082 kat.h., ebből 2267 kat.h. szántó, 475 kat.h. rét, 14 kat.h. szőlő, 1575 kat.h. legelő, 125 kat.h, erdő és 525 kat.h. terméketlen terület volt. hagy- és középbirtok nem volt, a kisbirtok átlagos nagysága 12 kat.h. volt, A község népességének a száma 1941-ben 1577 fő volt. A község 1944. december 5-án szabadult fel. A község legrégibb pecsétje a levéltárban egy 1788. évben keletkezett iraton található. DRÁVAGÁRDOhY 1483-1490 között Gardon alakban említik az oklevelek. Az 1550- 1598-99. évi adólajstrom szerint a pécsi püspökség birtoka volt. Az 1554« évi török kincstári adólajstromban csak 8 házzal szerepelt, de az 1565-66. évi tejadólajstromban 17» az 1571. éviben pedig már 36 házzal volt felvéve. A pannonhalmi főapátsági dézs- maváltságjegyzék szerint ekkor a Zrínyi család birtoka volt, 1692-ben Babócsay István volt a földesura. A helybeli temetőben a török hódoltság alatt egy halom emelkedett, mely a Pécs és Ve- rőcze közötti vonalon felállított őrállomások egyike volt. Az 1720. évi országos összeírás 2 adózó családot említett, ezek 10 köblös földdel, 8 köblös irtással, 13 kasza réttel rendelkeztek. Födend-pusztán 13 kapa szőlőt is műveltek. 1720-ban az össznépes- ség alsó és felső határa 100-150 fő volt, amely az 1784-85. évi népszámlálás idejére 216 főre növekedett. Egy 1772-ben készült összeírás szerint a falunak nem volt tanítója.
