Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A kapitalizmus agrárgazdasága
- 49 ellenforradalom agrárreformjai a földbirtokok "helyesebb" megoszlására törekedtek, az agrárforradalomnak már a paraszti birtokviszonyok helyesebb integrálása és nivellálása volt a legfőbb következménye. Míg az agrárreformok idején a Kisgazdapárt lehetett a legfőbb motor, a második világháború után éppen ez a párt vált a földosztás legfőbb fékező erejévé. Ugyanis: míg az ellenforradalom politikai közvéleményében e kérdés kapcsán semmiféle radika- litás nem jelentkezhetett, e radikalitás csupán az ország legbátrabb és legharcosabb ellenzéki politikusainak a megnyilatkozásaiban kapott hangot. Illegalitásban élt és dolgozott - főként Budapesten, de vidéken is - a Kommunista Párt. A párt programjában jelentőségének megfelelő helyet foglalt el a radikális földreform, a munkás- és parasztszövetség. Szóban és írásos propagandájában hirdette a nagybirtok felosztását; a földet az igazi gazdájának: a dolgozó parasztnak kell adni! A Kommunista Párt szoros elvi és operatív együttműködésben harcolt a haladó népi írókkal, akik igenelték a földreformot és műveikben megmutatták, milyen embertelen körülmények között élnek a latifundiumok béresei, cselédei, a nagybirtokok sommásai és a kevés földű vagy nincstelen napszámosok. A földreformmal kapcsolatos politikai radikalizmus a felszabadulás után már hivatalosan is össznépi programmá lett. Mindezek ellenére a magyar mezőgazdaság történetében a 20-as és a 30-as évek földreformjait a 45-ös földosztás organikus előtörténetének kell látni, még akkor is, ha azok hazánkban és Lengyelországban a legkisebbek, a legjelentéktelenebbek is voltak Közép- és Kelet-Európábán. Köztudottan e két ország maradt lényegében a két világháború között - az angol irodalom szerint is - a két "unreformed" ország. Ennek a reformnak valóban nem volt - ellentétben a román, a szlovák és a jugoszláv földreformmal - semmiféle nacionalista jellege, nem is tűzött maga elé közgazdasági célokat, általa csupán ahhoz járult hozzá a birtokos társadalom, hogy a reform mérsékelt, éveken keresztül áthúzódó legyen, s olyan, amely az agrárstruktúrát és a termelést nem veszélyezteti, s esetleges radikalitásával a két világháború közötti bel- és külpolitikai egyensúly hatalmi viszonyait sem érinti.'1“ A két forradalom után tehát az ellenforradalom hatalomátvétele és megszilárdulása, a'kormánybiztosok háromszoros védőövezetében
