Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A kapitalizmus agrárgazdasága
- 30 4 %-os országos átlaggal szemben 17 %-os megyei hitbizományi a- rány - a legnagyobb az országban ~ az egyéb holtkézi alapítványi birtokokkal együtt a nagybirtokoknak olyan nyomasztó túlsúlyát eredményezte a megyében, amely az agrárkapitalizmus korszakában már önmagában is nagy társadalmi ellentmondást képezett. A kiegyezés utáni tőkés fejlődés a megyében előbb a vasútépí- tés programjának a végrehajtásában, majd a mezőgazdaság kapita- lizálódásának előrehaladásában s az iparnak - az 1890-es évektől kezdődő - egyre nagyobb méreteket öltő növekedésében mutatkozott meg. A megyében kiépültek a vasúti hálózat fő- és szárnyvonalai, létrehozták az első ipartelepeket, s a pénzintézetek sűrű hálózata szőtte át a megye székhelyvárosának gazdasági é- letét. A viszonylag vékony rétegű ipari munkássággal rendelkező megyében /Kaposvár, Szigetvár, Barcs/ a munkásmozgalom is kiépítette szervezeteinek kereteit /általános munkásegylet, demokrata körök, szakszervezetek, szociáldemokrata párt, munkásotthonok/. Működésük következtében a megye ipari és kereskedelmi gócaiban egyre sűrűbben jelentkeztek a különféle munkásmegmozdulások és sztrájkmozgalmak. A század első évtizedében már a kapitalizálódó nagybirtokon is egymást érték az arató- és cselédsztrájkok. 1905-ben a megyében 24 helyen volt cselédsztrájk, 90 helyen pedig aratósztrájk. Mellettük igen jelentősek voltak Kaposvárott az ipari munkások bérharcmozgalmai. 1907 októberében már 2000 szervezett munkás sztrájkolt Somogybán, és tüntetett Kaposváron a választójog érdekében. A század első évtizedében ijesztő méretű kivándorlásra került sor a megyében. 1901-1910 között 7247 kivándorló hagyta el Somogy megyét. Még ha a ténylegesen kivándorlók közül az évtized vége felé 2161 vissza is jött, ebben az esetben is 5186 somogyi nincstelen és kisparaszt kivándorló - közte sok kisiparos hagyta el a megye területét. A kivándorlás évtizede után kirobbant első világháború katasztrófája szinte tömegpusztulásszerűen szedte áldozatait a 44-es, 17-es és a 19-es Somogy-Tolna megyei ezredek soraiból. A földkérdést sem a világháború utolsó időszaka, sem a két
