Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A kapitalizmus agrárgazdasága
28 ban is - egyre bátrabban növekedett az ellenállás, a "communisz- tikus törekvések", a földfoglalások, az uradalmi tisztekkel szembeni ellenszegülések világosan arra mutattak, hogy a nép csak az alkalomra és vezérre várt, hogy sorai népfelkeléssé rendeződjenek, 1849. március 19-én Kossuth Lajos valóban megbízta Moszlopy Gáspár marcali szolgabírót a megyei népfelkelés megszervezésével és vezetésével, A kormánybiztos bevonult a megye székhelyére, ott tisztújítást tartva, felolvastatta a májusi közgyűlésen - a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát, Négyhónapos megyevezetése alatt igen erős reakcióval kellett megküzdenie, s végül a császári és a cári csapatok előnyomulásának hírére kénytelen volt elhagyni a megyét 1849 augusztusának elején. A forradalom és a szabadságharc leverése után a Habsburg-ura- lom leggyászosabb korszaka vette kezdetét hazánk történetében. A nyílt katonai diktatúra börtönné változtatta az országot, idegen katonaság segítette a függetlenségi mozgalmak felszámolását. A Bécsből irányított ellenforradalmi abszolutizmus csakhamar felszámolta a megyei önkormányzatot, kerületi főispánokra és megye- főnökökre bízta a közigazgatás irányítását. A cenzúra a szabadságharc minden emlékének az elfojtására törekedett, a tanítás kötelező német nyelve pedig az összbirodalmi centralizáció érdekeit szolgálta, E korszak első esztendeiben végezték ki a szabadságharc legendás hírű somogyi kormánybiztosát, Nosziopy Gáspárt is, 1853. március 3-án. Nagybirtokos nemességünk és klérusunk egy része az ország fejlődését bénító osztrák abszolutizmusnak vált támogatójává, másik része pedig passzivitásba húzódott. Középnemességünk is félt a munkások, a parasztok és az értelmiség radikálisabb politikai és kulturális törekvéseitől. Parasztságunk azonban az abszolutizmus nehéz viszonyai között is hű maradt a 48-as programhoz, szemben állt a Habsburg-uralom minden gazdasági és politikai törekvéseivel, harcolt - földesurai és a hatóságok ellen is - a termőterületek jogtalan visszavétele ellen, küzdött a feudalizmus maradványainak a felszámolásáért, a falusi és a városi önkormányzatért, s tagadta meg - ott és ahol lehetett - az idegen érdekeket szolgáló katonaállítási és adófizetési kötelezettséget.
