Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)

A megye középkora

- 15 kultúrát aligha hozhattak magukkal, hiszen a betelepedéssel járó megpróbáltatások is erősen igénybe vehették anyagi erejüket. Ezt mutatja az a tény is, hogy a németség későbbi betelepítése során érintetlenül maradt területek jelentős részét - még a XIX. század közepén is - intenzív hasznosítás alatt nem álló erdők és mocsarak borították.

Nem ilyen volt azonban a német betelepítések helyzete. Már a század első évtizedében induló, majd az újabb két rátában megismétlődő, főként a Tolna megyén keresztül történő betelepítés - amely 1780-ra kb. 15 000 svábot hozott a megyébe - anyagilag jóval támogatottabb és megalapozottabb volt. Annyi termékeny földet, rétet és erdőt ígértek a betelepítés toborzói, amennyivel a gazdagabb parasztok is aligha rendelkezhettek az óhazában: Németországban, 200 Ft-ért kész ház, gazdasági felszerelés, állatállomány és az első' termésig kitartó eleség ígéretével toborzott a tolnai Dőry család megbízásából egy irodatiszt a Württemberg! Biberachban, hogy minél nagyobb számmal jöjjenek régiónkba.

Ez a hathatós támogatás azt is jelentette régiónkban, hogy a falvak közül a legtekintélyesebbek csakhamar a sváb falvak lettek, amelyek - az idegenbe szakadtság tudatával egységbe kovácso- lódva - azonnal egymást támogató közösségekké alakultak át. A betelepülteknek 7-10 esztendeig tartó adómentességen kívül mint azt II. József 1783, június 30-án Lembergben kiadott, az új telepítésekre vonatkozó utasítása is hangsúlyozta - "teljes és tökéletes lelkiismereti és vallásszabadságot", a lelkészekkel és tanítókkal való legteljesebb ellátást is biztosítottak.

A telepítés során - természetesen - azt is látnunk kellett, hogy az óhazából nem a magasabb kultúrával rendelkező iparos és mező- gazdasági lakosság jött át hazánkba, hanem a vállalkozóbb szellemű, a kalandra hajlamosabb falusi földművelő és kisvárosi réteg, amely új hazájában első renden a mezőgazdasági termelő nép soraiba illeszkedett be. Nemsokára azonban az új telepes sváb falvak jobbágyai a magyar jobbágyokénál kedvezőbb helyzetbe kerül t ek.

Megyénkben azonban a XVIII. század 50-es éveiben még mindig vagy ismét jelentős a népesség vándorlása. Még ekkorra sem rögzítődött - hozzávetőlegesen sem - a somogyi falvak szerkezete a század első felében, A belső és a külső migráció után csak