Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)
Tóth Imre dr.
44 Tóth Imre dr, /1844-1925/ Az 1844-ben Sárváron született Tóth Imre ~ rendkívüli tehet- ségével és igyekezetével - az üzemegészségügy első, nemzetközileg is elismert szaktekintélyévé nőtt. Munkája elismeréseként az egykori zsellér fiát az uralkodó "vértesi" eiőnéwel nemességre emelte, királyi tanácsossá nevezte ki, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal pedig tiszteletbeli tagjává választotta. Tóth Imre 1869-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvoskaron. Ezt követően még két évet töltött a kitűnő sebész,Kovács tanár klinikáján. Innen a szülőmegyéjétől távoli Selmecbányán vállalt bányaorvosi állást 1871-ben. Alig ismerkedett meg a bányászok élet- és munkakörülményeivel és a bányaüzem termelési módszereivel, máris heves tiltakozás támadt benne az elmaradott bányaművelési módszerek és az e- gészségkárosító állapotok miatt. Mindenekelőtt a .bányaművelés biztonsági követelményének a hiányaiért és a tüdőket súlyosan károsító porártalom ellen emelt szót. Rövid idő alatt vizsgálati adatokkal bizonyította a bányakapitány előtt, hogy a sérülések és a tüdőbetegségek aránya magasabb, mint más bányákban. A meghallgatás helyett visszautasították, de Tóth dr.-t nem olyan fából faragták, aki meghátrál, ha az igazsága védelméről van szó. Kettőzött figyelemmel gyűjtötte az adatokat, s időről időre a bányahatóságok elé tette bizonyító adatait, így igyekezett az elfogadható viszonyok kialakítására rávenni a vezetőket. 1874- ben,3 éves tapasztalatai alapján,tanulmányt írt "Foglalkozási betegségek a bányászatban" címmel, s ezt a saját költségén kinyomatta. A tanulmány inkább üzemorvosi ajánlás a vezetés számára, mint orvosi tanulmány, de a hozzáfűzött táblásatok és grafikonok bizonyító erejűek voltak javaslatai mellett. Először olvashatunk a porártalmakról, a kvarcpor belégzése miatt kialakuló visszatérő tüdőgyulladásos állapotokról. Rámutat arra is, hogy a bányászat korszerűtlen üzemelési módszerei gyorsan tönkreteszik a fiatal munkaerőt, s az egyébként kiváló emberanyag idő előtt válik beteggé és rokkanttá. Felemelte szavát a fiatalkorúak föld alatti munkára való alkalmazása ellen, akiket már 14 éves korukban lóvezetőnek, vízhordónak alkalmaztak. Javasolta, hogy a munkaidőt fokozatosan 8 órára mérsékeljék, és a termelést több műszak szervezésével biztosítsák.
