Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Tóth Imre dr.

- 45 Üzemorvosi és gyógyító tevékenysége mellett széles körű egészségügyi felvilágosító munkát is végzett. Rendszeresen látogatta a három nyelvű bányászkolóniákat, egészséges életmódra oktatta őket, kertészkedésre, szőlőművelésre bíztatta a munkásokat, hogy minél többet legyenek a szabad levegőn, népszerűsítő szakkönyveket is írt a kertészkedésről és szőlőművelésről. 1876-ban a bányaigazgatóság támogatásával három nyelven kiadta a "Mentőel,járások vérzésben és sérülések esetén" című elsősegélyről szóló könyvét. A hasznos füzetecske 8 kiadást ért meg, s az egész monarchia területén használták, sőt a német nyelvű példányok a határokon túl is ismertek voltak. Ebben a vérzéscsillapítás és kötözés módszereit rajzokkal tette szemléltetőbbé. Javaslatot tett a rendszeres elsősegély-oktatásra, bányász mentőcsoportok szervezésére. Javasolta, hogy minden föld alatt dolgozó csoportba osz- szanak be olyan bányászt is, aki elsősegély-nyújtásban képzett.

Az 1874-75. években,az első egészségügyi törvény előkészítő bizottsága számára,több tanulmányt készített a bányászat és kohászat egészségügyi rendszabályairól. Ezekben nemcsak a rendelkezéseket fogalmazta meg, hanem az indokolásban összefoglalta a jellegzetes ártalmakat, s megjelölte a megelőzés módszereit is.

Ez alkalommal is ajánlotta, hogy a bányászatban és kohászatban

törvényesen írják elő a 8 órás munkaidőt.

Sokoldalú szociális és közéleti tevékenysége és szakközleményei rövid idő alatt elismerést szereztek számára. 1881-ben, 35 évesen már bányakerületi főorvossá nevezik ki, az Akadémia tanára lesz, és városi tanácstaggá választják,

1883-ban megjelenteti hazai és német szaklapokban a "Bányaaszály, Cahexia montana" című tanulmányát, melyet két év múlva a hasonló tárgyú "Ankylostomiasis" cikke követ. A tanulmányok széles körű érdeklődést keltenek, ami arra ösztönzi, hogy kutatásait tovább szélesítse.

E munkájával párhuzamosan, 1881-től rendszeresen gyűjti a kohászati ártalmak adatait, s ezek közül kiemelten az ólomártalmak keltik fel az érdeklődését, a nagy számú beteg miatt. Hat éven át hangyaszorgalommal gyűjti az adatait, kapcsolatot keres a monarchia többi kohóüzemével, és azok adatait is megszerzi. 1889- ben az Orvosi Hetilapban közli "Ólommérgezés a selmeczi kohómunkásoknál" címmel az észleléseit. A nagy számú mérgezés a Közegészségügyi Tanács figyelmét is felkelti, s Tóth Imrét meghívják a Tanácsba, hogy javaslatot dolgozzon ki az Inarügyi Minisz-