Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Fodor József dr.

- 36

\

teriológia tudományát is. A talaj és a felszíni vizek, valamint

a levegő bakteriológiai vizsgálataival rendkívül fontos felismerésekkel gazdagította a tudományt, és megvetette a környezet- higiénia alapjait, melyből különösen az ivóvizek kémiai és bakteriológiai vizsgálatai és a vízgazdálkodás közegészségügyi vonatkozásai a legkiemelkedőbbek.

Jelentősek voltak az immunológiai kutatásai is. Kísérletesen igazolta és járványtan! megfigyelésekkel támasztotta alá azt a felismerését, hogy a megismétlődő enyhe fertőzések védettséget képesek kialakítani az újra megbetegedések ellen, s hogy a fertőzések elviselése és a védőanyagok termelése tekintetében a vérsavónak és a vérelemeknek döntő szerepük van. Először mondta ki tudományos fórum előtt, hogy a vérnek baktériumölő képessége van, és a kiállott fertőzésekből a szervezet a maga számára védőanyagot termel. Álláspontját, mely heves vitát váltott ki, meggyőző érvekkel védte, s végül is elmélete az immunológia és szerológia alapjai megszilárdításának fontos pillére lett.

Nagy jelentősége van annak, hogy az általa szervezett tiszti- orvosi tanfolyamokon megtanították, hogy miképpen kell a pusztító járványos betegségekben,bakteriológiai elvek alapján, a védelmet megszervezni és a gyógyítást támogatni. A kiképzettektől rendkívül alapos bakteriológiai ismereteket és a kömyezethigi- éniás szemlélet elsajátítását követelte. Ebben különös figyelmet fordított az ivóvizek, a lakóházak, az ámyékszékek és trágyakezelés közegészségügyi vizsgálatára és a helyes megoldásokra. Világviszonylatban is úttörő kezdeményezés volt az egészségtan iskolákban való tanításának bevezetése, az egészségtantanárok kiképzése, feladatkörük és szervezetük szabályainak kidolgozása. A megvalósítást Trefort miniszter híres 20018/1885-ös rendeleté jelentette.

Részt vett az Országos Közegészségügyi Egyesület megszervezésében, melynek ülései és az 1887-ben megindított "Egészség" című folyóirat hasábjai lettek az egészségügyi reformok vitafórumai.

Működéséről elmondhatjuk, hogy azok közé a szerencsés tudósok közé tartozott, akik életükben megérhették - a mostoha magyar viszonyok ellenére-sok tervüknek a megvalósulását. Mégsem vallotta magát boldog embernek, mert mindig azon kesergett, a- melyek elé lebonthatatlan akadályokat állítottak.

Életében számos tudományos és társadalmi elismerésben volt