Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Fodor József dr.

- 34 ­Fodor József dr. /1843-1901/ Megyénktől származó Fodor Józsefet országunk legkiemelkedőbb orvosai között tartjuk számon, aki a múlt század utolsó negye­dében heroikus küzdelemben szervezte és irányította az ország egészségügyének fejlesztését. Ennek a célnak szentelte egész életét, s szelleme ma is meghatározó a népegészségügy fejlesz­tésében. A nagy tudós 1843. június 16-án lakócsán született, több gyermekes birtokos családban. Mint másodszülöttnek, szüle- i közéleti pályát szántak, de a falusi környezetben töltött 12 év alatt megismerte Somogy elmaradott szociális, egészségügyi viszonyait, és átvészelt néhány kegyetlenül pusztító járványt is, mely évente megtizedelte játszótársait. Mindez oly mély nyo­mokat hagyott benne, hogy egyetlen vágya volt az orvosi pályán küzdeni gyermekkora nyomasztó emlékei ellen. A gyermekévek után szigorú pécsi diákévek következtek, ahol kitűnt szorgalmával, fegyelem- és rendszeretetével, kitűnő elő­menetelével. Egyetemi tanulmányait Pesten és Becsben végezte. Apja gondtalan tanulást biztosított számára, melyet becsülete­sen használt fel, s mindvégig igen szorgalmas, érdeklődő, pon­tosan vizsgázó diákként ismerték. Bár az orvosi kérdések mind­egyike egyaránt érdekelte, figyelme mégis nagyobb érdeklődéssel fordult az általános közegészségügyi kérdések felé. Amikor szokatlanul fiatalon, már 23 évesen kezébe kapta dip­lomáját, és megkezdte az akkor szokásos sebész, szülész és sze­mész kurzusok végzését, párhuzamosan eljárt az "álladalmi egész­ségügy" előadásaira is. A bécsi környezetben, s az osztrák egész­ségügyi viszonyokat látva, még élesebben villant fel előtte ha­zájának egészségügyi elmaradottsága, s csak erősítette azt a ré­gi vágyát, hogy e területen dolgozzék elképzeléseiért. Először azonban a világot szerette volna megismerni, hogy más országok helyzetét is összevethesse a hazai viszonyokkal. Pest­re visszatérve„Rupp professzor mellett vállalt tanársegédi ál- lást. Itt ismeretei gyorsan tágultak, s még nagyobb hévvel ve­tette magát a munkába. 1865-1870 közötti években csak úgy ontot­ta az érdekesebbnél érdekesebb közleményeit, melyekben szokatla­nul bátor, kritikus hangvétellel hívta fel magára a figyelmet. Elismerését jelzi, hogy a pesti Orvoskar már 1869-ben magánta­nárrá fogadta a "tisztiorvosi eljárásokéból. Kapcsolatba került

Next

/
Thumbnails
Contents