Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Fodor József dr.

- 34 Fodor József dr.

/1843-1901/

Megyénktől származó Fodor Józsefet országunk legkiemelkedőbb orvosai között tartjuk számon, aki a múlt század utolsó negyedében heroikus küzdelemben szervezte és irányította az ország egészségügyének fejlesztését. Ennek a célnak szentelte egész életét, s szelleme ma is meghatározó a népegészségügy fejlesztésében. A nagy tudós 1843. június 16-án lakócsán született, több gyermekes birtokos családban. Mint másodszülöttnek, szüle- i közéleti pályát szántak, de a falusi környezetben töltött 12 év alatt megismerte Somogy elmaradott szociális, egészségügyi viszonyait, és átvészelt néhány kegyetlenül pusztító járványt is, mely évente megtizedelte játszótársait. Mindez oly mély nyomokat hagyott benne, hogy egyetlen vágya volt az orvosi pályán küzdeni gyermekkora nyomasztó emlékei ellen.

A gyermekévek után szigorú pécsi diákévek következtek, ahol kitűnt szorgalmával, fegyelem- és rendszeretetével, kitűnő előmenetelével. Egyetemi tanulmányait Pesten és Becsben végezte.

Apja gondtalan tanulást biztosított számára, melyet becsületesen használt fel, s mindvégig igen szorgalmas, érdeklődő, pontosan vizsgázó diákként ismerték. Bár az orvosi kérdések mindegyike egyaránt érdekelte, figyelme mégis nagyobb érdeklődéssel fordult az általános közegészségügyi kérdések felé.

Amikor szokatlanul fiatalon, már 23 évesen kezébe kapta diplomáját, és megkezdte az akkor szokásos sebész, szülész és szemész kurzusok végzését, párhuzamosan eljárt az "álladalmi egészségügy" előadásaira is. A bécsi környezetben, s az osztrák egészségügyi viszonyokat látva, még élesebben villant fel előtte hazájának egészségügyi elmaradottsága, s csak erősítette azt a régi vágyát, hogy e területen dolgozzék elképzeléseiért.

Először azonban a világot szerette volna megismerni, hogy más országok helyzetét is összevethesse a hazai viszonyokkal. Pestre visszatérve„Rupp professzor mellett vállalt tanársegédi ál- lást. Itt ismeretei gyorsan tágultak, s még nagyobb hévvel vetette magát a munkába. 1865-1870 közötti években csak úgy ontotta az érdekesebbnél érdekesebb közleményeit, melyekben szokatlanul bátor, kritikus hangvétellel hívta fel magára a figyelmet. Elismerését jelzi, hogy a pesti Orvoskar már 1869-ben magántanárrá fogadta a "tisztiorvosi eljárásokéból. Kapcsolatba került