Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)

Wehle Ferdinánd Alajos dr.

- 26 tek szervezésével oldhatók meg. De az is lényeges, hogy az orvos a munkahelyén lakjék.

A megye területe közigazgatásilag 7 járásra oszlott, a 7 járásorvost a székhelyeken helyezte el, ezáltal a közigazgatási és járásorvosi székhely azonos lett, ami az adminisztratív ü- gyek intézését megkönnyítette. Ezután feltérképezte a járások községeit, és kiválasztott minden járásban 3-4 olyan "körzetet" melynél lehetségesnek látszott, hogy 1 orvos 1 központi nagyobb községből 8-10 közeli kisebb községet el tudjon látni, A megye egészségügyi ellátását tehát 7 járásorvossal és 26 körzeti orvossal kívánta biztosítani.

Wehle hivatalosan kért írásbeli nyilatkozatot minden egyes községtől, hogy vállalja-e a körzeti orvos fizetését. A többség igennel felelt. Utána pályázatot íratott ki az összes állásra, melyet a Pesti Hírlap és a Pester Lloyd hasábjain megjelentetett. A jelentkezőket személyesen vizsgáztatta le. A soproni Helytartótanács 33 felterjesztett kollégát rendeletileg azonnal kinevezett.

Wehle következő feladata a kórháznak közkórházzá való tovább fejlesztése volt. Ez az űn. "nagykórház" tulajdonképpen "alapítványi" kórházként működött mint magánszövetkezésben létrejött intézmény. Az alapítók által küldött betegeket mindig fel kellett venni ingyenes kezelésre. Mivel az alapítványokat nem volt szabad felhasználni, csak a kamatokkal gazdálkodhattak, 1846-1848 közepéig mindössze 105 beteget kezeltek. Utána két é- ven át a katonaság vette igénybe, majd megkezdődött a kórház visszaadása a polgári közigazgatás részére, de nagyon vontatottan. 1851-1854-ig évente átlag 100 beteget kezeltek. A fordulat 1855 második felében következett be, amikor a Megyei Bizottmány dr. Wehle Ferdinánd kezében egyesítette a vármegye egészségügyé nek vezetését, megyei főorvosnak és kórházigazgatónak nevezte ki. Wehle azonnal intézkedett. Heteken belül kiköltöztette a katonabetegeket a börtönkórház és az aggápolda helyiségeibe, így a kórház teljesen felszabadult. Erre megindult a polgári betegek beáramlása. Az évi forgalom 263-ra, az előző év kétszeresére ugrott. A betegágyak száma 35-re emelkedett. Közben re- nováltatta a kórházat, belül-kívül mindent rendbe hozatott.

1856-ban és 1857-ben a betegforgalom nagyon magas volt: 607, illetve 619. Jól gazdálkodtak, üres ágy ugyan sohasem akadt, de mégsem kellett 1-2 napnál többet várni.