Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)

Csokonai vígjátékai

- 13

Tarts velek és kölcsön segedelmet nékik ajánlják,

Mindjárt megszűnnek lenni csatába veled.

Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál,

Légy ember s iszonyú sziveket óva kerüld.

Légy te az, aki valál: mind megpukkadnak irigy id,

Mindhogy igaz, mindig győzni fog a te ügyed.

A fenti kettőhöz még egyet, A Múzsához cimüt lehet társitani, abban erősiti önmagát, a "tiszta” barátok szavaival, akik a jövendőre bizták az igazságot. Mindenesetre ezekből a müvekből világosan kimutatható, hogy Vitéz Mihály akkori sértődésének közös a gyökere. Többen voltak az időszakban Somogybán, kik hibásan értékelték. Önmaga és néhány igaz barátja tisztán látták értékeit, de akiket vaskos szavakkal illetett, azok valami másnak értékelték.

Ez a kitérőnek látszó bevezetés mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy csurgói szinjátékairól szót ejtsünk, mert a fentebb körvonalazott érzetből kifejlődött egyfajta dac, ha tetszik, ellenállás, vagy bizonyitó szándék. Különösen akkor látszik ez világosan, ha tekintetbe vesszük, hogy a csurgói gimnázium praecep- tori állását csak huzavona után foglalhatta el. Voltak ki eile - nézték megbízását, mondván Debrecenben sem " volt alkalmas tanítónak ". A gyanakvásnak a "korhely tanítókkal " szemben volt némi alapja, de végül is a gyűlésen, ahol az ügyről határoztak, Szent- györgyi esperes kisebbségben maradt, és Csokonai megkapta a meghi zatást. Levélanyagból nyomon követhető a költő ellenkezése is:

"Mi lesz az oskoláinkból: Én tegnap Csokonait megpróbáltam, de semmi képpen rá nem beszélhettem, holott elébb maga nagyon kérte " - jegyezte meg Szentgyörgyi. Vagyis alkalom adódott az önérzetes viselkedésre. Korábban szerette volna elnyerni az állást, de az egyházmegye vezetői elutasították / pontosabban mindenfelé kerestek alkalmasabbnak látszó férfiút/. Mikor más megoldás nem kínálkozott, akkor fordultak Vitéz Mihályhoz. Most viszont ő mondott nemet. Kapacitálásra is csak ideiglenesen vállalkozott a mun kára. Erről somogyi éveinek hü krónikása, Gaál László ekként irt:

/