Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Az iskolai színjátszás hagyományairól
5 A harmadikban a kézműipar a téma /88 szereplő/, A negyedik és ötödik dráma az iskolákat és tanitási eljárásaikat tárja elő /78 és 50 szereplő/ tanitók és könyvkereskedők által. A hatodikban erkölcstanról vitatkoznak /33 szereplő/, a hetedikben a családi életről /68 személy/, A nyolcadik mű az ország kormányzását és a vallásfelekezeteket ismerteti /53 szereplő/. A népes szereplőgárda mutatja, hogy ezek csupán párbeszédek voltak a tanárok /a bölcsek tanácsa/ és a diákok között, vagyis nyilvános vizsgák! Persze nem feledhetjük, hogy a szerepek megtanulása és az előadása pedagógiai haszonnal járt; nemcsak a latin beszéd elsajátítását segitették, hanem a reális ismeretek szerzését is, amennyiben a tárgyakat legtöbbször bemutatták. Volt olyan tanártársa Comeniusnak, aki a színjátszást a görög és klasszikusok szemszögéből tartotta fontosnak és szükségesnek. Előfordult, hogy a felsőbb osztályok diákjai hetente tartottak előadást, Plautus vagy Terentius vigjátékait adták elő legtöbbször, illetve a két utolsó osztály Aristophanes, Sophokles és Euripides darabjait. Jellemző, hogy emiatt támadások érték az iskolát, amit eképp háritott el az egyik tanár: "Plautust és Teren- tiust még a barátok sem zárták ki kolostoraikból. Az erény szépségének megismertetéséért a vétkeket is meg kell mutatni. Vajha még rosszabbakat se látnának és hallanának a növendékek otthon és a városban! Egyébiránt minden attól, függ, hogy a kényes helyeket a tanitó miképpen tárgyalja." A sárospataki "schola"-ban az enciklopédizmus, a világ dolgainak alapos áttekintése állt középpontban. Épp ezért az ott szinrevitt munkák alig nevezhetők drámáknak, hiszen a szereplők egymásután léptek elő és ismertették foglalkozásukat, eszközeiket. A párbeszéd és a sok személy viszonylag gyors váltogatása utalt csak a műfajra. Mégis onnan terjedt el az iskoladráma játszása, oly - annyira, hogy néhány évtized alatt "szokássá” vált más "scholá"-k- ban is a színjátszás. Comenius tervezete szerint másfél havonta kellett volna egy-egy előadást tartani, és megjelölte azokat az időpontokat, amikor a játék megrendezése a legalkalmasabb. ./.
