Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Az önképzőköri forma
- 27 múlhatatlan plusszal-, hogy az iskolai elfoglaltságok mellett erre a célra irt darabokat. E két meghatározó tényező közül a későbbiekben főként az első érvényesült. Voltak ugyan drámairól ambícióval rendelkező pedagógusok, de időtálló müvekhez nem sikerült eljutniok. Az önképzőköri forma A Csokonai Vitéz Mihály által elkezdett iskolai színjátszó kezdeményezések folytatásához, illetve halványan hasonlító felelevenítéséhez közel fél évszázadnak kellett eltelni. A nagy költő szellemének hódolva szerveztek a felsőbb osztályok /retorok, poéták / tanulói Csurgón " képzőtársulatot’', munkájuk egyik céljául kitűzve - miként 1799-ben - az iskolai ünnepségek szebb, tetszetősebb lebonyolitását /ekkoriban tanult és munkálko dott itt Baksay Sándor/. A hagyományokat épitő kezdeményezés teljes kibontatkoztatásához azonban nem volt igazán jó tanári vezetés. így mondhatni törvény szerű, hogy még ez a gyengébb, utánzó törekvés is hosszú időre abbamaradt a szabadságharc elbukása után. Másfél évtizedig az énektanítás jelenti a szereplési lehetőséget a diákoknak. Itt a feladat elsősorban egyházi énekek tanulása volt, de később / pontosan 1870-től / a csurgói diákok az erre a célra épitett karzaton olykor előadhatták azokat. Az egyházmegye 1863-ban intézkedett közgyűlési szinten az iskolai önképzőkör visszaállításáról. Nem tudni, mi okból, de nem engedték, hogy a kör " mint önálló társulat " működjék, hanem a tevékenységét alárendelték az osztályfőnököknek. így a munka sem lehetett átfogóan sokszinü. A forma csak az 1879-80. tanévben kapott osztályon kivüli szilárd alapot, ekkor újult meg a "képzőtársulat " gondolata. Ehhez természetesen szükség volt egy jó képességű vezető tanárra. Ekkoriban Eleischhacker M. Fridolin irányította a munkát. Már akkor, amikor még osztálykeretben működtek, megfogalmazódott, hogy tevékenységük egyik sarkalatos
