Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)

Csokonai vígjátékai

- 21 értésére esett, hogy az examenben a megholt Nagy Gergely prédi­kátornak egy bő- és hosszú, avult kaputjában öltözködve volna, az Examenből kihivatva, addig erőltette, mig a szép ruhába őtet fel nem öltöztette, - a ruha előbb állott egy szép sinóros kék mente muszka fehérprémmel, egy laibli és szép sinóros magyaros nadrág ... ezüst sarkantyús szép tsizma, tsinos kalap és még hozzá egy alkalmas kerek szürke köpönyeg. " Az előadáson minden nehézséget ötletesen megoldottak. A költő " minden theátrumi mesterséget, minden nehezen követhető indu­latokat, a dolgoknak tekervényes összeszövését, és amit a ne­gédes aesthetika parancsol, feltett célból elkerülte. " Nyilván nem azért felemás a Cultura cselekménye, mert - volt ilyen vélemény - ez lenne a legkorábbi darabja , hanem mert fi­gyelemmel volt sokmindenre, egyebek közt a diákok szinészi ké­pességeire. Csokonai a Culturával nevelni akart: haza és hala­dás, kultúra és patriotizmus kapcsolódik össze benne. Azt nevez­ték kulturáltnak, aki otthon talált jó időtöltést, aki érzelmeiben középúton járt, s nem utánozta a külhoniak példáit, íme: LEHELFI: Jó napot kívánok Secretarius Uramnak! Örülök,hogy. mindég J­Hlyen vig orcával láthatom. FIRKÁSZ: Mondom, csak megtetszik a cultus ember, pro 1° csak úgy eljött hozzánk az úr, pro 2° amint megígérte, pro 3° nem vetett meg bennünket - no ez már cultura. LEHELFI: Itthon van-é az öregúr? FIRKÁSZ; Szolgálatjára - ő mint cultus ember nem szokott igen sokat hivalkodni, pro 1° az irószobában, pro 2° a bibli- thekában, pro 3° a jószága körül szokott rend láttatni és ez már fő cultura. LEHELFI: Hát a kisasszonyt lehet szerencsém itthon tisztelni? FIRKÁSZ: A kisasszony igen culta személy lévén, nem szokott ide s tova portyázni, flangérozni, itthon is talál időtöltést, pro 1° a házi foglalatosságokban, pro 2° a himvarrásban, pro 3° az olvasásban és ez már cultu­ra . Tf

Next

/
Thumbnails
Contents