Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Csokonai vígjátékai
18 A gróf odalépett és megkérdezte s " No, fiam, talár, már készen vagy? " Mindjárt készen leszek - hangzott a válasz - csak az utolsó szóra - harasztja - nem találok alkalmas ká- denciát. " Csokonai is végigfutott a soron, s rövidesen ezt diktálta le a fiúnak; " Hol a liget a bocskort önmaga szabja.” Festeticsnek tetszett a dolog, de a jutalmat / 5 aranyat / a versiró diák kapta ... így a vizsga ezen része Vitéz Mihályra nézve alig mondható sikeresnek, nem sikerült a gróf kegyeit megnyernie. Az iskola alapitója Csokonai szereplését csak másodrendű eseménynek tartotta a Kovács nevezetű subrectoré mellett, s ez már önmagában sértő lehetett ... S méginkább az volt a Cultura bemutatása, illetve annak következményei. 1799 júniusának végén gyengélkedve irta, illetve diktálta a Cultura szövegét / sőt, egyes szerepeket szemléletesen el is játszott közben./ Három hét alatt be is tanitotta, a függöny ös szinpadot a szükséges kellékekkel fel is szereltette. Erről a darabról egy időben úgy vélekedtek, hogy nem Csurgón készült, de nyilvánvaló, hogy a szerző eleve belekombinálta azt , amit tanítványai már tudtak; a táncot, a nótát, a muzsikát. Az előadás napjáról a legkülönbözőbb időpontokat közölték, de minthogy vizsganap adták elő, igy július 11-én lehetett. Megjelent ott Festetics, Sárközy István, Csépán Antal. A darab betétes énekszámait maga Csokonai kisérte kla- viron, Kanakuz kanásztáncához a dudaszót a szomszédból fújták a tanulók, a szinpadon pedig egy gyerek, vánkost tartván a hóna alatt, imitálta a dudálást. / Rendezői utasításában ezt a szerző ekként irta le; " Ez a gyermek kiállvány a piacra rongyos szűrbe, a szűr alatt tart hónalja alatt egy vánkost, a csúcsát látatlanul a szájába fogván tilleget duda hangot, a több deákok pedig közel egy rejtek házba mondják harmonice a duda hangot. Kanakuz pedig kanász táncot jár rá." /Ebben a részletben nagyon jól látszik, hogy az iskoladrámák szinpadszerü megoldását milyen kitünően ötvözte a helyi, népi hagyományokkal /t.i. a pásztortársadalomban a kanászok voltak a legnépesebb számban./ /
