Beöthy Ferenc: A Dél-Balaton irodalmi és történelmi emlékhelyei - Iskola és Levéltár 11. (Kaposvár, 1979)

4. A déli part községeinek irodalmi és történelmi emlékhelyei

- 36 Rónay György /1913-1978/ is bizony itja,hogy a tavat körülvevő tájnak a déli part bármelyik pontjáról is szokatlan, mesébe illő alakzatai megigézik az embert, a költőt.

Alkonyodik. A túlsó part felett a felhők kék kárpitja megreped, derékig tűzben áll a Badacsony, és egy sugár végigsöpör a tavon.

Balatonszárszón találkozott utoljára, a verseim bizonysága szerint, Rónay György költőbarátjával, Szabó Lőrinccel:

Itt szállt vonatra Lőrinc./Akkor az állomás még a . túlsó oldalon volt,/"Hát látod,ez a nyár is elmúlt" - szólt még a lépcsőn. Sipolt a vicinális s tűnő arcára lassan ráhullt az örök árnyék.

/Lőrinc utoljára/

Rónay, 1957 novemberében irt versében mély bánatában felkiált, de már személyesen nem tudja közölni, amit az utolsó találkozáskor akart a búcsúzás pillanatában elmondani:

Most, hogy müvedet az idő, s a barbár enyészet vette át testedet, s nemlétedben nagyobb lettél magasnál: most tudom csak, mit mondanék neked.

/Szabó Lőrinc sírjára/

7.szonett 2.versszak

Rónay György, aki gyakran megjárta azt az utat, melyen a nagy proletárköltő, József Attila utolsó útjára indult, igy emlékezik:

Neki már mindegy, Nekünk jó, ha van utcája, szobra, múzeuma Szárszón, s legalább bronzba öntve nem oly boldogtalan mint testi léte volt a keserves világon.

/J.A. szobrára/