Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 8. (Kaposvár, 1981)
7l zi Múzeum, gyorsírással készült jegyzeteit az MTá. kézirat gyű] terménye őrzi, Főbb művei: A regős ének (Bp, I9O7). 1RODALOM Varró István: i\ hetvenéves V, B, (Századunk, I929, április,}, Balassa József: V, B, (Magyar Nyelvőr, I934), Gombos László: V, B. I859-I945, (Magyar Nelvőr, I94Ó. 1, sz,), Sekeiken Pálma; Húsz éve hunyt el V, B. (Köznevelés, I9Ő5. nov,), F.Tóth Pál: V, B, utolsó napjai Dunavecsén (Petőfi Népe, 19Ó5. szept,), Volly István? Somogyi Kalevda (Kaposvár, I959), Kodály Zoltán: Emlékezés V, B,-ra (Visszatekintés II, Bp, I9Ó4). VÖRÖS LÁSZLÓ Hódmezővásárhely, I79O, - Kaposvár, I87O, Mérnök^ Tanulmányait az Institutum Geometricumban végezte, ahol 1828-ban nyert oklevelet, Közben mint rézmetsző Karács Ferenc növendékeként és munkatársaként dolgozott, 1827-től Huszár Mátyás mellett kinevezett kamarai mérnökként a Körösök és a Duna felvételénél működött, 1833-ban jelent meg Alapvízhelyzeti térképe Buda és Pest sz, kir. fővárosainak c. műve. A Duna-mappáció befejezése után a Tisza-térképészethez került, majd 1834-ben Somogy vármegye hites földmérője lett. Itt főleg a Kapos, Sárvíz és a Sió, a Balaton és a Duna Tolna vármegyei szakasza szabályozásával foglalkozott, Somogy vármegyéről szerkesztett nagy áttekintő térképe kőnyomat os formában 1850-ben jelent meg, A szabadság- harc bukása után bebörtönözték, állásából elbocsátották, IRODA LOM: Fodor Ferenc: Magyar vízimérnökök ... (Bp. I957], Bew- defy László: Vörös László emlékezete, (Somogy megye múltjából, Levéltári évkönyv. Kaposvár, 5, sz.) W l L C Z E K ERNŐ Kaposvár, I.883, május ó, - Budapest, I95O, május 13. budapesti műegyetemen 1905-ben szerzett okleveleié I9O5-I9IO között több külföldi vállalatnál működött (Franciaország, Anglia), elsősorban mint egyen- és váltakozó áramú generátorok szerkesztője, 19'lO-ben a Ganz-féle Villamossági Gyár szolgálatába lépett, s 1933-ban történt nyugalomba vonulásáig ott do Lgozott, Előbb mint a gépszámítási, később mint a géptervezési osztály vezetője, Bláthy Ottó Titusz belső munkatársa volt. Tudományos-műszaki tevékenységéért 1920-ban Zipernowsky jubileumi-díjat és Reisinger-díjat nyert. Értékes tevékenységet fejtett
