Somogyi életrajzi kislexikon - Iskola és Levéltár 7. (Kaposvár, 1980)
Tartalomjegyzék
22 nen hasonló minőségben Bajára ment,, hol a "Bajai Közlöny”-t a- lapitotta és szerkesztette. 1861-ben a pozsonyi gimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, ahol a 80-as évek végéig tanitott. K é n y i Manó /Kaposvár, 1842. október 12. - Budapest, 1917. december 24./: gyorsiró, publicista. Tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. 1859-ben elsajátította a gyorsírást. Az 1861-i pesti, az 1863-64-i nagyszebeni és az 1865-i kolozsvári országgyűléseken mint gyorsiró működött, 1865-től 1881-ig az országgyűlés gyorsíróirodájának vezetője. Sajtó alá rendezte Deák Ferenc beszédeit 6 kötetben /Bp., 1882-98/. Főbb művei: Beust és Andrássy 1870 és 1871-ben /Bp., 1890/. K o p it s Jenő /Kaposvár, 1869. november 15. - Budapest, 1946. január Í7./: ortopéd orvos. Orvosi pályája elején a budapesti I. sebészeti klinikán működött Dollinger Gyula mellett. 1898-ban magán ortopédiai intézetet alapított. 1905-től a Ste- fánia-Kórházban főorvos. 1908-ban az ortopédia magántanára, 1919-ben rk. tanár. A hazai ortopédia továbbfejlesztője. Főbb művei: Az orthopaedia tankönyve /Bp., 1942/. K o ss a István /Balatonlelle, 1904. március 31. - Budapest, 1965.' április 9./: kommunista politikus, miniszter. A keszthelyi gimnázium elvégzése után Budapesten villamoskalauzként helyezkedett el. 1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1923-ban belépett az SZDP-be. Mint a baloldali Villamos^Szövetség tagja, tevékenyen részt vett a szakszervezeti ellenzék harcaiban. 1933-ban a szövetség főtitkárává választották. Ugyanebben az' évben a vezetőség többi tagjával együtt letartóztatták. Kiszabadulása után is tovább folytatta a harcot a kommunista párt soraiban. 1942-ben büntetőszázaddal a frontra vitték, ahonnan többedmagával sikerült átjutnia a szovjet csapatokhoz. Miután a Szovjetunióban elvégezte az antifasiszta iskolát, 1944. novemberében pártmegbizatással hazatért, hogy felvegye a kapcsolatot a párttal és a Magyar Fronttal. A felszabadulás után a szakszervezeti mozgalom vezetésében tevékenykedett. 1945-48. között a Szakszervezeti Tanács főtitkára, 1945-től az MKP Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő. Később a párt Politikai Bizottságában is helyet kapott. 1948. augusztus 5-től 1949. február 20-ig iparügyi miniszter, 1949. június 11-től 1950. február 24-ig pénzügyminiszter. 1950-ben az Országos Munkaügyi Bizottság, 1951-ben az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. 1952. január 5-től 1953« július 2-ig kohó-^és gépipari miniszter. 1955-ben az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese. 1956. október 27-től november 3-ig és 1956. november 12-től 1957. május 9-ig a forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminisztere, 1957« május 9-től 1963. december 9- ig, nyugdíjazásáig közlekedés- és postaügyi miniszter. Haláláig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Publicisztikai és irodalmi munkásságot is kifejtett. Főbb müvei: Dunától a Donig /Bp., 1948/; Uehéz ébredés /r., Bp'.', 1957/; Vissza a Dunához /Bp., 1965/.
