Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Szemelvények
78 Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakot S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék. Tűnő éltem rövidségét Én tehát nem siratom, S a jövendő kétes képét Előre nem borzadom, Minden kornak van istene, Nem zúgolódom ellene, S kebelemben marasztom. Berzsenyi Dániel Zagyváié s tiszta kritika A kritikának egész szép tárgya, barátaim, a mü, Nem pedig a művész, E kettőt összezavarni Rút lelkek szokták; s a rútból felhat-e a szép? Vörösmarty Mihály Sziqetvá r Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! Előttem állott roskadozó falad, Előttem a múlt kor csatái S gyászba borult ege Hunniának, Itt késve mérgét nyelte az agg török: Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak, S onnan, ha kellett, mint az egek nyila A zápornak vad zuhanási közt, Csattogva sújtva, száz halálban Törtek alá .-“abölő haraggal. Kétszáz ezerrel viva meg egy marok , Népség s vitái győztesek annyiszor, De ah! - borulj el gyászhozó nap ! - A diadal közepeit enyésztek, Vagy meIly tűnő fény leng szemeim felé? A csendes éjnek rémi talán? - Vagy a Vagy a fagyos halálnak váza, vagy bús Képe az ősi idők fiának? Oh Zrinyi roncsolt képe, te vagy! Dicső Hős hajdan a vérfergetegek kö-zött Rémitve villogsz most előmbe Századaink sanyarú korából:
