Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)

Szemelvények

- 74 Óh, szép Katern! nem reszket úgy A nyá rlevé1,

Mint én teérted reszketek:

Hová levél?

/Vityilló..,/

Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz Te tán soha, ügy bécsukott az a guta Vén mostoha,

Miólta szép orcáidat,

Szép violám,

Ottbenn az ajtósark megett Meg csókol ám,

/Vj. yilló . , ,/

T"od, azt hazudtam volt neki: Csak a pipát,.,

Hogy a manó el nem vivé A vt*n szipát !

El sem hivé, rá sem hagyá Egy szórna t is;

Kikergetett s lelúgozá Subámat is,

/Vityilló. . ./

Azólta erre jönni is Nem mertem én :

Tudod, pemetén jár az a Puruttya vén,

Csak itt nyögök hozzád, Katóm! E fáy alatt;

Tudom, te is nyögsz a setét Kémény alatt.

/Vityilló, , ,/

Füstöl, galombom ! füstöl a Kéményetek:

Mert tán bizony nagyon alá Tüzeltetek,

Héj, héj, az én szivembe is Nagy tűz vagyon:

Héj, héj azért sóhajtok én Ilyen nagyon,

/Vityilló, , ,/

De még az Isten módot ád - Tudom, hogy ád Kimentlek én, vagy meggebed A vén anyád.

Ha máskülönben nem lehet, Felégetem

Azt a vityillót s ötét is Belévet em,

/Vityilló, , . /

A szivem is majd meghasad, Kedves Katóm!