Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
A népköltészet
5 A NÉPKÖLTÉSZET A Somogyot megszálló pogány magyarság e tájon élhette igazi életéi, a fák, a vizek szinte hermetikusan elzárták a kíváncsiskodók vagy a mást hozók, változtatni akarók elől. Rejtőkben" sokáig használták a gyulák késeiket.és a hófehér áldozati lovakból itt sokáig csordult vér a zöld fűre. Táltosok szavát hallgatta a nép, igricek énekeiből értesültek a "külvilág" hireiről, A megye természeti szépségei - hiedelmeket sugalló erdői, a Balaton körüli "csodás" esetek - megerősítették pogány hitükben az itt élőket, Az. újjal, a kereszténységgel szemben e helyütt a legerősebb az ellenállás; Koppány vezérlete alatt védték ádázul az ősi, keletről hozott vallást, és szenvedtek érte bát ran halált. A vezér négyfelé darabolt teste mutatja az "ősidőkben" a megye népének legerőteljesebb jellemvonását: a_ hagyományokhoz mindenáron való ragaszkodást. Mondhatjuk úgy is, hogy van ebben konzervativizmus, de alaposabban megnézve világos, hogy az akkori lakosok a múlt megőrzése nélkül nem tudták elképzelni az élet folytatását. Meg is őrizték azokat a nyelvi-irodalmi szokásokat, énekeket, amelyeknek gyökerei a pogány korba nyúltak vissza. Persze ezen a téren inkább csak feltevésekre vagyunk utalva, hiszen nem maradtak ránk dalok, amilyenekkel például a somogyi vitézek harcba indultak, s olyanok sem, amelyek azt mutatnák, hogyan gondolt a leány távoli szerelmesére, Nem ismerhetjük igy pontosan a kor emberének gondolat világát, sem elképzeléseit, Visszakövetkeztetések jelentik a fogódzót, mintegy tiz századdal későbbi gyűjtések anyaga alapján, Az nyilvánvaló, hogy a regölés az ősi idők énekmondóinak fennmaradt emléke. A megyében Sásdon, Miháldon, Nemesdéden, Inkén, Nemesviden, Böhönyén, Balatonberényben, Vörsön, Balatonszentgyörgyön találtak regős énekeket. Ezeknek a strófái ma már eléggé ismertek. Most érkeztünk ideg földrü Ideg mezejérü, Hej regő, rejtő, Azt is megadhatj.á Az a nagy Úristen. A fiatalokat párba állították, mintegy "összeregölték" : Itt tudunk egy leányt, Kinek neve öulcsa, Amott tudunk egy legényt, Kinek neve Pista. Hej regő , rej tő, Azt is megadhatja Az a nagy Úristen. Az énekek utolsó versszaka rendszerint ajándékkérés: Pádon ül a gazda, Posztó nadrág rajta,
