Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Jókai Mór és Roboz István
45 Az ilyen jellegű témák közösségén túl Jókai és Roboz kapcsolatában az alkal mis ág dominált, mármint az, hogy a Somogy szerkesztője figyelt minden olyan irodalmi, művészeti eseményt, amelyhez a próza mesterének valamilyen köze volt, és igyekezett erről kéziratokat is megszerezni. Ekként jutott a lap ahhoz a köszöntőhöz, amelyet Jókai a székes f ehérvá ri. szinház megnyitására irt, A hosszú verset Laborfalvy Róza mondta el 1874, augusztus 22-én, címe: Prolóq, Néhány szakasznyit idézek belőle: Viseld babérod, ifjú ivadék! Szállj a harcra égtől ihletett viador! Hadd váljon a szellem harciban Ki a vezérlő csillag, ki a por? Tanuld megérdemleni koronád Hódíts s szeressen, kit meghóditál, A szellemország tartományiban Akit minden szeret "az” király, S áldott legyen e szentelt csarnok itt : Ments vár és templom és királyi lak, Áldott a város, melynek áldozat Fillériből épült oltárilag! Dicső nép! vedd át hála szózatunk A múltért! Üdv kisérje a jelen Müvét! - Amit jövendőnek áhitunk : Az, hogy hazánk örök s boldog legyen. Hét évvel később Az utolsó prolóqot olvashatjuk a lapban Jókai tollából, amelyet a pápai nemzeti szinház megnyitására, ünnepélyére készített el. A százhatvan soros "élőbeszéd" nagyobb részét a visszatekintés teszi ki, arról irt, mi mindent látott ott szépségben és művészetben. Sok dicséretet kapott Pápa mint a fél századdal korábban sarjadzó magyar művészet otthona, Ez a versezet nyilván nagyon megnyerhette Roboz tetszését, hiszen maga is ott ismerkedett meg az irodalommal és más ágazatokkal, A hosszúra sikeredett "utolsó prológ” szólt a nemes művészet embernevelő funkciójáról és óvott a "ledér divatművészet " buktatóitól. Az eddigieken túl alkalom volt a személyes és Írásbeli találkozásra a jubileumi ünnepségeken, Az ötvenéves Jókait ünneplő /1875, február 19,/ banketten Roboz István szónoklatában felelevenítette a nagy Íróval kapcsolatos élményeit. Megismételte, amit korábbi cikkeiben már megpendített, hogy pápai diákéveinek nagy emléke a nevezetes triász /Petőfi, Jókai és Orlay Petrich - L.A,/, amelyet már akkor megcsodált. Beszédében rövid áttekintést adott Jókai irói pályájáról, bizonyítani igyekezett, hogy "bár Jókai maga is porlandó.,., de szellemében egy világot hord,- mely örökkévalóságot kér magának!" A frázisokkal teli prózáná1 ■ erőteljes ebb és tömören jelzi az iró tevékenységének lényegét az a néhány lírai sor, amelyekhez•hasonlóan iö kevés született,Roboz tollából: Mind anyag az, miben eszme nem gyúl, Végtelen véges,,, emberi!
