Szili Ferenc - Takács Éva: Kaposvár története képekben - Iskola és Levéltár 5. (Kaposvár, 1978)
- 4 Kapos a középkorban I, István 1009-ben a pécsi püspökségnek adott alapítólevelében emliti először a "Kapos” /Copus/ nevet. A Kapos területén a középkorban jelentős egyházi és világi birtokok voltak. A feudális anarchiával párhuzamosan kibontakozó hatalmi vetélkedésekből a világi nagybirtok került ki győztesen, aminek következményeként az 1.061- ben alapított szentjakabi kolostor, amely hosszú időn keresztül e táj szellemi központja volt, elvesztette jelentőségét. A középkori oklevelek a város nevét több változatban említették. /Copus, Rupolvár, Rupolujvár, Kaposujvár, Wywa r/. A török hódoltság időszaka 1555. szeptember 17-én a török elfoglalta a várost és csak 1688. november 12-én sikerült visszafoglalni a császári csapatoknak. A hódoltság idején a város környékének lakossága nyomorúságos körülmények között élt. A lakosság létszáma csökkent, hajdan virágzó települések pedig teljesen elpusztultak. A Rákóczi-szabadságharc idején a tűzvész két Ízben is elpusztította a várost. /1705., 1708./ A város újratelepítése 1712-ben kezdődött, s ekkor határa 250 hold volt. 1695-1714 között mindössze 123 háztartást írtak össze Kaposvárott. • A XVIII. századig Kaposvár a várostalan Somogy megyének csupán egyik jellegzetes mezővárosa volt, a megyegyülése- ket sem itt tartották, és csak hosszú évtizedek alatt tudta kivívni a megyeszékhelyi rangot. Kaposvár a reformkorban Kaposvár a megye mezővárosait ekkor már gazdasági és kulturális téren is megelőzte, és élvezte a közigazgatási centrum adta előnyöket is. Végül is azonban csak a XIX. század második felében kiépülő vasút és közúti hálózat teszi lehetővé, hogy Kaposvár hajdani riválisát, igy Szigetvárt éé Nagybajomét is végérvényesen megelőzze.
