Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban 2. - Iskola és Levéltár 4. (Kaposvár, 1977)
Zichy Mihály élete és munkássága
8 Nemcsak művészi, hanem emberi látásmódja is fejlődött, Első ifjúkori mesterére: a velencei származású Oacopo Marastonira még öregkorában is szeretettel emlékezett. Egyik levelében azt irta: "Marastoni szitotta lángra a pislogó parazsat, melynek fénye még most is, bár a hamu ijesztőleg halmozódott fel, éltetőleg hat reám,” Lassan politikai öntudata is kibontakozott, A reformkor haladó politikusainak a harcát figyelemmel kisérve,egy életre elkötelezte magát Kossuth hivének, Életének következő állomása Bécs volt, ahol a kor legjobb festőjétől: Waldmüllertől tanulta meg a festészet titkait, A fiatal művész magányosan és állandó pénzszűkében élt, az ott élő rokonait és arisztokrata ismerőseit azonban mégis elkerülte, A művészi sorsot korán felismerte, de úgy érezte, hogy a művészetet nem hagyhatja el, noha látta, hogy minden nagy művész "kinzásoktól és intrikáktól szenvedett, mig végre az egész világ - sajnos,legtöbbször későn - elismerte őket," Festészetének középpontjában mindig az ember állott, A tragikus emberi érzelmek és fájdalmak kifejezésére törekedett, képeit általában a szomorúság árnyékolta be. Első hazai sikerét is egy tragikus témájú képével: a "Koporsólezárás " cimü festményével érte el. Érzékeny művészi alkata és az állandó pénztelenség, a szegénység és a megnemértés dől 1848 januárjában Oroszországba - Pétervárra - menekült, ahol a cári udvarban arcképfestőként dolgozott. Az önérzetes festő - 1849 őszén az udvart elhagyva - minden jövedelem nélkül, betegen és csalódottan élt az idegen városban, nem is sejtve, hogy az orosz néptől majd megkapja mindazt, amit hazájától csak remélt. Ott alapitott családot, az orosz realista művészetet megismerve tehetsége még jobban kibontakozott, ünnepelt és elismert festő lett a cári udvarban, ahol ismét állást kapott. Ellentmondásos életet élt, hiszen szive a hazájához és a néphez, munkája pedig a léha, felszínen ragyogó, de tartalmában erkölcstelen cári környezethez kötötte, Naponta lázadt fel benne az ember és a művész, látva az orosz nép nyomorát és szenvedéseit, Alkotókedve kielégítetlen maradt, mivel a semmitmondó udvari je-
