Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban I. - Iskola és Levéltár 1. (Kaposvár, 1975)
Nagyváthy János, a tudós népművelő
5 Nagyváthy János, a tudós népművelő /1755 - 1819 / A XVIII. század végén Nagyváthy egyik barátjának irt levelében Somogy megyéről a következőképpen vallott: "Itt Somogybán a tudomány igen ritka dolog, és éppen olyan, mint a paradicBínmadár, melynek a régiek szerint lába nincsen és igy sohasem állapodik meg sehol. Akik itt tanultabbak, mind idegen vármegyéből valók, és csak a kenyérkeresés végett maradnak itten, de lábuk nem lévén, nem állnak meg." Csokonai gyors menekülése is azt igazolta, hogy nem lehetett könnyű azoknak a sorsa, akik a maradiság, a szellemi és a testi tunyaság ellen zászlót bontottak. Nagyváthy vállalta küldetését ebben a megyében, ahol a "szellem emberének" a sorsa mindig nehéz volt. Nem volt a megyénk szülötte, de munkás, harcos és alkotó éveinek legtermékenyebb idősza- kát Somogybán töltötte. Nagyváthy János 1755. január 19-én született Miskolcon, elszegényedett kisnemesi iparos családból. A miskolci református gimnázium elvégzése után a sárospataki főiskolán jogot és teológiát tanult. Tanulmányai befejeztével a felvilágosult szellemű Szapáry István gróf fiának a: .nevelőjeként beutazta Európát. Feltehetően ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy tanul és tanit, ahogy ő irta, "a jobbágyot tanitani és nevelni kell. A közösségnek segiteni kell az egyént, az egyénnek a közösséget." Nevelői állásáról lemondott. Losoncon letelepedett, ahol rövid ideig tanitott. Sajnos, betegsége miatt el kellett hagynia a tanári katedrát, katona lett, de 1786-ban tiszti rangjáról lemondott és átmenetileg Pestre költözött. A müveit, tudós férfiúra a kor haladó politikusai és irói is felfigyeltek. Mig Kazinczy és Kölcsey harcát az irodalom területén vivta meg, addig Nagy- váfHy a gyakorlati cselekvésben látta a szebb jövő kibontakozásának az útját. Népünk elmaradottságát abban látta, hogy ésszerűtlenül gazdálkodik; a gazdag nemes, aki egyébként sötét tudatlanságban él, lené
