Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban I. - Iskola és Levéltár 1. (Kaposvár, 1975)

Bevezető

BEVEZETŐ

A múltat úgy kell tanítani, ho°v a ma nemzedéke lássa az elődök küzdelmeit, ismerje meg azokat, akik a dolgozó nép sorsát vállalva harcoltak a nemzetért ®s az egyetemes emberi haladásért.

Ezért állitjuk példaképül azokat, akik a történelem zivataros századaiban védték az ellenségtől szülőföldjüket. Kölcsey Ferenc 1826. augusztus 29-én, a mohácsi tragédia J>00, évfordulója alkalmából mondott emlékbeszédében is felhivta a figyelmet arra, hogy "az a nég, amely múltját_semmibe_veszii va^_sermibe_veszni_hagygaJL saját nemzeti létét gyilkoljajneg^ Történelemtanításunk egyik fogyatékossága, hogy egyre ritkábban és halkabban emlékezünk meg azokról, akik ezen a tájon nagyok voltak a fegyverforgatásban, a tudományban, a politikában és a jövő építésében. A XX. század dinamikus fejlődése sem szoríthatja ki az emlékezetből - legyen az bármilyen történelmi távlatban - a haladó személyiségeket.

A mai somogyi fiatalok közül egyre többen indulnak el az ipar és a tudomány fellegvárai felé. Szülőfalujuktól és megyéjüktől elszakadva fennáll az a veszély, hogy érzelmileg is eltávolodnak attól a tájtól, amelyben e történelmi személyek a ma nemzedékének is példát mutathatnak.

A "Történelmi arcképcsarnok" I. részében azoknak kivántunlc emléket állitani, akik ebben a megyében nemcsak megálmodták a jövőt, de formálták is azt, így válhatnak a tegnap hősei a ma és a holnap példaképeivé.