T. Mérey Klára: A gróf Hunyady család Somogy megyei birtokainak leltára 1822 - Fontes Comitatus Simighiensis 3. (Kaposvár, 2012)
Bevezető
8 T. MÉREY KLÁRA sen következetlen állapotáról is képet alkothatnak. A nyelvújítást megelőző időszaknak nem egy érdekes furcsasága kerülhet itt terítékre. Ügyeltem arra, hogy a forrás eredeti formáját megtartva tegyem közkinccsé adatait. A magyarázatokban ahhoz az alapelvhez tartottam magam, hogy csak a legfontosabb tudnivalókat közöljem a „szótárban.” így a történeti változásokat tükröző magyarázatokat (pl. a pénz értékével vagy a különböző használt mértékekkel kapcsolatosakat) mindenképpen szükségesnek tartottam kiemelni és — a felhasznált forrásokkal együtt — részletesen közölni, mert ezek figyelembe vételének elmulasztása hamis vágányra vezethetné még — a más terület anyagát felhasználó — szakembert is. Szükségtelennek tartottam viszont az egyes speciális tárgyak (pl. fegyver, fejsze stb.) akkori variánsainak felkutatását, mert ez megfosztotta volna a felfedezés örömétől az ezen eszközök kutatóit! A szómagyarázatoknál nem törekedhettem teljességre, hiszen vannak olyan kifejezések, amelyeket ma már csak egyes szakma művelői érthetnek meg a maguk valóságában. Ezek hiányoznak a korabeli szótárakból, amelyek elsősorban a forrásaim voltak. Sok szó kikopott már a használatból, de az egyes szakma rajongói bizonyosan ismerik az akkori tartalmát. így bizonyos vagyok abban, hogy pl. a ,jlastromo%ár szó jelentését az építőiparban az annak történetével foglalkozó kutató pontosan tudja, én csak sejtem, hogy valószínűleg javítási munkát jelenthetett. Nem találtam meg a „c^isteP szó magyarázatát sem, amellyel egy kanapét borítottak be. Gondolom, a textilkutató számára ez sem jelent majd problémát. Rejtély maradt számomra a Triamó tükör is, ezt az iparművészek bizonyosan pontosan tudják... Nagyon remélem, az egyes szakterületek művelői örömmel fedeznek fel majd ebben a leltárban néhány érdekességet, amelyből az életmódra, az akkori életvitelre is következtethetnek. Egy ilyen nagyon fontos leltár igazi tartalmát és fontosságát csak akkor ismerheti meg — a maga valóságában — egy kutató, ha előbb megismeri azt a területet és objektumot, amelyről ezt a felmérést a kortársak elkészítették. Mielőtt azonban e fontos kérdéskör kibontásához fognék, röviden fel kell vázolnom, miként is kerültem én szorosabb kapcsolatba ezzel a témával, mi előzte meg ennek az inventárium- nak megismerését és a kiadatására vonatkozó javaslatomat. Már az 1950-es évek második felétől a Dunántúli Tudományos Intézet történész kutatójaként Somogy megye mezőgazdaságának történetével foglalkoztam, ez volt a kandidátusi disszertációm témája. A 18-19. századi szakirodalom e témában mindig kiemelte a korszerűen gazdálkodó uradalmak között a Hunyady család e megyében található birtokain folyó szakszerű munkát, az eredményes gazdálkodást. Érthető tehát, hogy szerettem volna megismerni ennek az uradalom gazdálkodási anyagát, mint ahogyan a területen levő Széchenyi uradalmak és az Esterházy birtokok, és egyéb, kisebb uradalmak történetének fontosabb adatait is megkerestem és „bedolgoztam” a megye mezőgazdaság-történetének egészébe. A Hunyady birtokokról azonban nem voltak adatok. A helyszínen nem maradtak iratok, ez a terület a II. világháború idején hadszíntér volt, azon a területen esedegesen megőrzött iratanyag megsemmisült. A Hunyady családnak az Országos Levéltárban őrzött anyaga ugyancsak elpusztult, ezt egy 1956-ban a Várba belőtt orosz ágyú lövedéke semmisítette meg. Az e témáról készített kandidátusi disszertációmat már régen megvédtem, amikor az első csehszlovákiai kutatóutam során, 1963-ban Nyitrán dr. Gergelyi Othmár
