Nagy Béla: Fergeteges Fradi siker. 1965-ben VVK-t nyert az FTC! (Budapest, 2014)
66 FERGETEGES FRADI SIKER- Mit gondol - így 40 év távlatából visszagondolva a döntő tényleg benne volt a csapatban? — Mészáros Dodó bácsi annyira összerakta azt a csapatot, hogy végül szinte minden poszton európai klasszisokkal állhattunk fel. Nem önzősködtünk, alárendeltük magunkat a csapat érdekeinek. Valójában sosem volt olyan érzésünk, amikor kifutottunk a pályára, hogy minket itt most agyonvernek, sőt, hogy egyáltalán kikapunk. Inkább az a gondolat lebegett a szemünk előtt, hogy jól meghúzzuk a meccset, és hazavágjuk őket. Mindennek az alapjai pedig a kemény, jó edzések voltak. Géczi István Egykori kiválókapusunk három kupadöntőben vehetett részt, hiszen ahogy ma is büszkén meséli, az 1965-ben WK-t nyert csapaton kívül a ’68-ban WK-, illetve a ’75- ben KEK-döntőt játszó együttesnek is alapembere volt. Géczi ma a XV. kerületi Önkormányzat Ifjúsági és Sportközpontjának igazgatója, ahol a kerület sportolóinak ereklyéiből rendezett be egy termet, melyben természetesen a Fradi kapusaként gyűjtött emlékeit is féltve őrzi. Ráadásul, fradista múltját abban sem hazudtolta meg, hogy saját szavaival élve a névjegykártyája is „véletlenül” épp zöld...- Mi volt az Ön számára ennek a kupasorozatnak a máig legemlékezetesebb eseménye?- Azt mondanám, hogy az egész menetelés máig elevenen él az emlékezetemben, és ma is boldogan gondolok vissza az egészre, hiszen mind a tizennégy mérkőzést végigvédhettem. Akkori csapatunk egyébként kiváló társaság volt, és a régi nagy elődök nyomdokain járva mi óriási sikert értünk el ezzel a kupagyőzelemmel. Ezek a mérkőzések csodálatos élményt jelentettek számunkra, és szurkolóink számára egyaránt.- Mit gondol, mi volt akkori sikerük titka, és vajon az elmúlt időszakban miért nem sikerült hasonló nagy eredményt elérnie a Ferencvárosnak?- A ’60-as évek elején kezdett ösz- szeállni az az együttes, mellyel később bajnokságokat nyertünk, és nemzetközi kupasikereink is voltak, nem mellékesen pedig sokan közülünk a válogatottban is alapembernek számítottak. Ami talán a legfontosabb: megvolt bennünk az egymás iránti tisztelet, és a játékkal szemben a kellő alázat. Legutóbb ezt a ’90-es évek közepén láttam az akkori csapatban. De ma a fociban az erkölcsi-morális válság sajnos megmutatkozik a hangulaton, a nézőszámon.- A korábbi évfordulókon szerveztek valami közös megemlékezést a kupadiadal kapcsán?
