Nagy Béla: Fergeteges Fradi siker. 1965-ben VVK-t nyert az FTC! (Budapest, 2014)
Előszó Ez a könyv, Nagy Béla 107. Fradi-könyve, 2005. június 23-ára jelent volna meg, a VVK diadal negyvenedik évfordulójára. Már nyomdakész állapotban volt a könyv, amikor Béla kórházba került. Senki sem gondolta, hogy a gyógyulásra már nincs esélye. Ő sem. Tele volt tervekkel, lelkesen szerveztük a barcelonai túrát, melynek célja az lett volna, hogy a nagy győzelem évfordulóján egy kis Fradi-küldöttség, benne a torinói hősökkel, meglátogatja az elnyert„igazi" kupát. Azt a kupát, amelyet 1965-ben azon a csodálatos éjszakán Mátrai Sándor magasra emelt, s amely most már végérvényesen a Barcelonáé, hiszen aki háromszor elnyerte, az örökre megtarthatja. Úgy terveztük, hogy Barcelonába menet megállunkTorinóban is, hogy ne csak az eredeti kupát lássuk, hanem az eredeti helyszínt is, melyet persze sokan jól ismertünk, hiszen három évvel korábban Bélával bejártuk a várost, a stadiont, s már akkor elhatároztuk, hogy a 40. évfordulón eljövünk újra Torinóba, és főhajtással tisztelgünk a helyszínen a WK győzelmet kivívó nagyszerű csapat szenzációszámba menő teljesítménye előtt. Szinte senki sem hitt abban, hogy a nagy Juventust le tudjuk győzni saját otthonában, még a mindig optimista Szepesi György sem, mint nemrég elmondta nekem. A meccset nem is ő, hanem a nála jóval visszafogottabb Gulyás Gyula közvetítette, méghozzá tőle szokatlan dinamikus hangon, a végén valósággal eufórikus hangulatban. A díjátadás után „föl is lázadt" az adásidő ellen, s kijelentette, hogy nem adja vissza a hangot a stúdiónak, mert Mátrai a kupát magasra emelve elindult egy tiszteletkörre, a csapat követte, a házigazda szurkolók is hangosan éltették a magyar csapatot. Gulyás pedig a felejthetetlen ünnep minden pillanatát közvetítette. Felejthetetlenül. Ezt készültünk fölidézni, megünnepelni Bélával és a nagy csata hőseivel. Naponta jártam be hozzá, vittem a híreket, hogy mindenki szívesen jönne, a két főszereplő, a gólpasszt adó Novák Dezső és a gólszerző Fenyvesi Máté biztosan, továbbá Albert Flórián is, aki csak azért nem lett még főbb szereplő, mert a gól előtt kilökték a labda alól. Flóri is megígérte Bélának, hogy örömmel velünk tart, bár köztudott, hogy Ő ódzkodott repülőre ülni. A várva várt túra végül elmaradt, Béla három hónappal előbb, március 26-án meghalt. A könyv a 40. évfordulóra nem jelent meg, de én már akkor tudtam, hogy nem maradhat örökre fiókban Krónikásunk utolsó könyve. Jövő nyáron lesz a VVK-diadal 50. évfordulója, most május 6-án pedig Nagy Béla születésének 70. évfordulója. Úgy éreztük, ez az utóbbi az igazán megfelelő alkalom a posztumusz mű kiadására. Igazából ugyanis már 1964-ben megkezdődött a nagy menetelés, továbbá gondoljunk arra is olvasás közben, hogy Bélának még a halál sem tud útjába állni, ha újabb Fradi könyv kiadásáról van szó. Aligha tudnánk Hozzá méltóbb módon megemlékezni felejthetetlen barátunk születésnapjáról, mint az ő utolsó könyvével, mely a talán a Fradi legnagyobb diadaláról szól. Takács Tibor A Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület elnöke
