Nagy Béla: MLSZ kiskönyvtár 1. Futballkrónika 1901-1959 (Budapest, 1981)

A mérkőzés kedves ünnepséggel kezdődött. Hajós Alfréd, az első magyar-osztrák mérkőzés résztvevője, a magyar labdarúgás félévszázados jubileuma alkalmából ünnepélyes kezdőrúgással indította el a labdát... Az ünneplés az első félidő 12. percében is folytatódott, hiszen ekkor már 2:0-ra vezetett válogatottunk. Az örömujjongásba azonban sikolyok is vegyültek. A B- lelátó és a Springer szobor közötti állóhelyen levők rázuhantak az alattuk ülő korzóülés közönségére. Néhányon bizony alaposan megsérültek. De ha csak ennyi történt volna ... A II. félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felöli kanyarjában.

„A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embei- erdő az állóhely teniszpálya felöli sarkában és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk és így közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy 8 méter szélességben szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak.

A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A romok alól kimentetteket a teniszpálya szélén a gyepre fektették le. Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezik, továbbá teher- és személyautókat is igénybe vesznek a sebesültek elszállítására.

Az egyik szerencsés menekült a következőket mondja a lelátó leszakadásáról :

— Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé. Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem a combját törte.

A mérkőzés a szerencsétlenség ellenére pár perces szünet után folytatódott. Szusza így nyilatkozott a mérkőzés után:

— Rettenetes érzés vett erőt rajtunk, jómagam hosszú ideig szinte önkívületi állapotban lézengtem a pályán. Még Pawuza, az osztrák hátvéd is sírt az események hatása alatt.

A játék folyt, de a hangszórón keresztül állandóan kérték a mérkőzésen levő orvosokat a baleset színhelyére.

Sajnos, ez a mérkőzés nem az öt magyar gól, hanem a tragikus szerencsétlenség miatt vált emlékezetessé ...

1947. május 4., Bécs.

BUDAPEST-BÉCS 2:1

Góllövő: Deák 2.

Tóth (Újpest) - Pósa (Vasas), Laborcz (Újpest) — Bozsik (Kispest), Polgár (MTK), Zakariás (MATEOSZ) — lllovszky (Vasas), Béres (Kispest), Deák (SZAC), Zsolnai (MATEOSZ), Fürjes (MATEOSZ).

Zsengellér (Újpest), Puskás (Kispest), Patkoló (Újpest).

Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor.

160